Vakok és gyengén látók miként érzik otthon magukat a konyhában?

Szia!

Egyetemi évek alatt a kollégiumban lakott egy vak lány, tudom, hogy ő járt tanfolyamra (Budapesten) ahol megtanították ilyen egyszerűbb kaják elkészítésére. Az a baj, hogy nem emlékszem az intézmény nevére, pedig jártam ott:D

Na csak megtaláltam:) A Szempont Alapítvány Rehab. központjába járt:)

Szia! Egész jól elboldogulok a konyhában, úgy érzem, és úgy általában a vak ismerőseim is gond nélkül sütnek, főznek.

Persze van, amit kerülök hacsak lehet. Pl olajban nem szoktam sütni, de ez csak a kényelmemnek köszönhető, mert amíg a férjem megcsinálja helyettem, addig nem foglalkozom vele, hogy én kergessem az olajban a kisült krumplikat, vagy vadásszam a hússzeleteket, közben attól tartva, hogy az olaj meg odaég, mire kipecázok mindent. Bár csak gyakorlás kérdése lenne az egész... Persze időnként szoktam én is. Krumplit pl. ha olajban sütök, akkor onnan tudom, hogy jó, hogy mikor keverem, úgymond kopog. Rántást az illata alapján szoktam figyelni, hogy jó-e. Most hirtelen más kérdéses dolog nem is jut eszembe a főzéssel kapcsolatban, mert szerintem a többi dologgal nincs gond, nem okoz külön praktikát.

A fűszereket van aki felcimkézi braille írással, vagy a tasakokat különböző képen szakítja fel. Egyiknek így, másiknak úgy tépi be a sarkát. Lehet még üvegcsékben is tárolni őket, akkor meg kell jegyezni a sorrendet. Meg ugye lehet az illatra alapozni.

A VÁI-nál is lehet ilyen praktikákat tanulni, ráadásul nekik az országban több megyében is van kihelyezett irodályuk, és otthontanítás formájában tanítják meg az embert a mindennapos tevékenységekre. A pesti központukban érdeklődhetsz, hogy a te lakóhelyeden van-e irodájuk.

A késsel annyi probléma van csak nálam, hogy jobban szeretem a kis pengéjű késeket. A kis késeknél érzem, hogy hol van a penge a kezemhez viszonyítva. Szeletelni úgy szoktam, ha egyforma méretűre kell, hogy közvetlen az újjaimnál, ahol fogom a húst ill. zöldséget, ott vágom le. Vagy azt is lehet érezni, hogy mennyivel raktam odébb a kezem a szeletelendőn ( és akkor így ugye jobban lehet haladni, mert nem a levágott darabot fogom, hanem amiről vágok ).

A húst lehet érezni, hogy kell-e valamit levágni róla, vagy tokos-e a csirke, a zöldségnél is érezhető, hogy hol van már megpucolva, hol van benne rossz rész.

Az étel forrását ugyebár lehet hallani. A tejforraláshoz van tejőr. Belerakod az edénybe, és mikor forr, ez elkezd kotyogni.

Most megint kifogytam, hogy mit írhatnék még, de ha van még kérdésed, tedd fel nyugodtan.

Ja, és hogy tudj viszonyítani: nem látok.

Ja, megkérdezhetem, hogy te látássérült vagy? Csak mert a kérdésedből arra lehet következtetni, hogy igen, és ötleteket, tanácsokat vársz, a kommented alapján meg mintha csak kíváncsiságból érdeklődnél, hogy a vakok hogyan boldogulnak.

Nem mintha számítana, csak érdekel.

Meg lehet állapítani a markolat alapján is, hogy melyik kést fogtam meg.

A penge élességét úgy szoktam megállapítani, hogy egy újjamat, speciel a hüvelykújjamat enyhén meghúzom a pengén, nem hosszában persze, el ne vágjam ha éles, hanem keresztben, mint mikor penget az ember:) és lehet érezni, hogy ráfér-e az élezés. Ha igen, akkor élezek rajta valamennyit, és ismét megnézem az újjammal, hogy jó-e.

Nyugodtan kérdezz még ha van valami.

Suliba kiselőadás, vagy mi miatt kutakodsz?