Ha egy terméket, pl. konzervet felhasználási idő végén használunk fel, nyersen keverve vmibe, attól a felhasználási ideje nem lesz több, ugye?

Na jó, de ha a konzervre az volt írva, hogy nyitás után 1-2 napig hűtőben és én már amikor felhasználtam, akkor is 2 nap után volt, két és fél nap után dobtam csokifürdőbe, ezért merült fel a kérdésem.

Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sincs, hogy milyen íze van a romlott konzerv gyümölcsnek...

Ráadásul azt is el tudom képzelni, hogy nem minden egészségre káros és romlásnak indult élelmiszer rossz ízű is...

Értem és nem értem a válaszod, köszi, hasznos, pláne, ha még jobban meg is magyarázod nekem. :)

Igen, a gyümölcsre vonatkozik a kérdésem.

Összetéveszthetetlen íz és látvány az összeaszalódás - na, ez már problémás, ugyanis naná, h "nyúzottabban" néz ki a gyümölcs benne, de honnan tudjam, hogy ez csak azt mutatja, hogy nem friss, vagy azt, hogy már nem is kéne megennem? Ízére nem igazán érzek különbséget, de tán csak mert nem vagyok elég érzékeny hozzá.

A csokifürdős légzár logikusan hangzik, bár akkor már hozzátenném azt is, hogy mivel sejtettem, hogy nem öntöttem le teljesen a levét, de úgy is gondoltam, hogy nem baj, ha a csokiba is kerül belőle lé, így is történt, mert amikor a csokifürdőbe került, előbb folyt bele kis lé, és csak utána ugrott bele az összes gyümölcsdarab, tehát a gyümölcs nedvességtartalma összekeveredett a csokival végül is...

Mondjuk az végül is jó irányvonal, hogy ha nem érzem romlottnak, akkor nem romlott ;) , és mivel elkezdtük már enni, akkor a szélén lévő darabok viszont már kevésbé vannak védve, azok gyorsabban romlanak, ergo gyorsan kell enni a szélét, ám ahogy esszük a szélét, mindig más lesz a széle - és így lehet betolni egy teljes tálca csokit egybe... :D :D: D (Garfieldon nevelkedtem: amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra! :D )

Amúgy remélem, hogy holnapig még kibírja, így is büszke vagyok magamra, hogy sikerült a felét visszaraknom még a hűtőbe, mert amúgy gond nélkül betoltam volna "mentés" címén az egészet! :D (még hogy én szeretem a csokit? Á, dehogy! :D )

Oké, jogos, köszi mindenkinek! :)

Alapvetően fölösleges a kérdés onnantól kezdve, hogy tényleg azért van szemünk, orrunk és ízérzékelésünk, hogy ösztönösen kiszűrjük, hogy mi a méreg és mi nem az.

Emellett vagy ezzel szemben meg egyrészt a nem annyira egyedi étkezési zavarom, hogy amit látok és amíg ételt látok, úgyis eszem, másrészt mind a végtelen, határtalan és gátlástalan csokiimádatom :D , harmadrészről az unalom, tétlenség és végül csak negyedjére a para, hogy nehogy már megromoljon - na, ezek tették fel bennem ezt a kérdést, szemben ama maradék józan eszemmel, hogy azért mértékkel már, hé, talán nem kéne a teljes tepsit egyedül benyomnom kapásból mentés címén, ugye... ;)