A szocializmus évtizedei alatt tényleg jobb minőségűek voltak a magyar élelmiszerek?

Finomabbak voltak az édességek, húskészítmények, de ez más élelmiszerekre is igaz.

Nem volt ennyi adalékanyag, mesterséges dolog sem az élelmiszerekben.

Nem az volt a lényeg, hogy csak a hitvány árut a magyarnak, a jót meg a nyugatnak.

13-14 éves voltam, amikor a gengszterváltás történt, szóval azt hiszem, anélkül tudok nyilatkozni a kérdésben, hogy élemedett korommal járó demencia és romantikus emlékszépülések zavarnának.

Igen, néhány élelmiszer jobb volt, de a többség nem. Például a Boci csoki sokkal jobb volt. Aztán egyszer csak elkezdték nyomni a tévében azt a reklámot, amelyikben az öreg papa viszi a kisunokáját pecázni, és örvendezik, hogy most megint olyan lesz a Boci csoki, mint az ő gyerekkorában, mert most új, Suchard-recept, blabla. Hát olyan ízetlen xar lett a Boci csokiból, mintha színezett viasz volna. Azóta nem is veszek. A Tibi csoki is hasonlóan leromlott, és ugyanígy szinte minden édesség.

Nagy veszteség volt a Szobi szörp is. Az összes nyugati lötty a közelébe sem ér a gyerekkorom Szobi szörpjeinek. Mindenféle gyümölcsből készült, nagyon finom volt! A nem gyümölcs alapú szörpöket pedig megkülönböztették "-ízű" jelzéssel, pl. "málnaízű szörp", nem pedig málnaszörp.

A kenyér viszont rettentő rossz volt. Nagy kenyérgyárakban készültek, és ott aztán minden ment bele, ami mozgott. Apám egyik kollégája frankón egy tornacipőt talált a kenyérbe sütve. Ez persze nem volt rendszeres, de azért a kenyér tényleg rossz volt. A nyolcvanas évek végén nem véletlenül a "maszek kenyér" volt a modernség szimbóluma. Orrba-szájba nyíltak a "házikenyeresek", ahol tényleg finom és ropogós kenyereket lehetett kapni. Hogy aztán ezek hová lettek... megette őket a Tesco, valószínűleg.

A zöldségek, húsok, nyers élelmiszerek nem változtak, én legalábbis nem vettem észre. A csomagolásuk annál inkább. A nyolcvanas években okádék módon csomagoltak mindent, de mi észre sem vettük, mert nekünk ez volt a megszokott. Hetedikes vagy nyolcadikos voltam, amikor újsághír volt, hogy Svédországból visszaküldtek egy rakomány magyar felvágottat, mert nem tetszett nekik a csomagolása. Másnap az egész iskola ezen hüledezett, hogy normálisak ezek a svédek? Kit érdekel, szépen van-e csomagolva?

Ettől eltekintve nem annyira az élelmiszerek minősége volt rosszabb, hanem a választék. Például vajat nem lehetett mindenhol kapni, csak margarint. A magyar lakosság fele a mai napig azt hiszi, hogy a kettő egy és ugyanaz, gyakran még bolti eladók is. Fűszerekből csak ötöt-hatot lehetett bárhol beszerezni.

Még egyet kiemelnék: a cukor! Magyarországnak évszázados cukoripari hagyományai voltak, nagyon jó cukrot gyártottak. Aztán jött az EU, és megállapította, hogy fú, hát ez "környezetszennyező", azonnal bezárni, lebontani, a gyárak helyén a talajt is kicserélni, mert az is "szennyezett". A hülye magyar kormány meg is csinálta, aztán pislogtak, hogy jé, nincs cukor, és most akkor nyugatról kell vásárolnunk dupla annyiért, hát csak nem egyszerűen a konkurrenciát akarták ezek kiiktatni? De... Az a cukor, amit ma fogyasztasz, nem is valódi cukor, mert a fele ún. izocukor. Ez egy sokkal rosszabb minőségű, de ugyanúgy hizlaló melléktermék, amit nyugaton nem is lehetne élelmiszerként eladni. Ezért van az, hogy ha itthon két cukorral iszod a kávét, majd kimész Londonba vagy Berlinbe, és nem érted, ott miért elég egy is.

A másik ilyen a cukros üdítők. A magyar Coca-Cola és a többiek émelyítően édesek, sokkal cukrosabbak, mint a nyugatiak. Mikor még ittam ilyen löttyöket, mindig bevásároltam kólából meg Fantából Németországban, onnan hoztam haza. Az itthoni Fantát csak felvizezve tudom meginni, olyan geil.

Hja, a sommás kijelentések... pont annyi igazságtartalmuk van, mint amennyi nincs.

Például szerintem a Korfu és a Melódia nagyon finom volt. A dobozos édességekből szerintem kettő volt értékelhető, a konyakmeggy (de alighanem a konyakaroma miatt :D ) és az Extra Barna díszdoboz. A szaloncukor például okádék volt. Egy pár még a negatív oldalról: Csokoládé-, meggy- és tejfuré, töltetlen savanya cukor. A krémcsokoládék émelygősek voltak. A nugátokat érdekes módon sokan kedvelték (elvileg az egy alsóbbrendű termék volt), én is a Kedvencet, meg kicsiben a Bandit és Marikát - de nugátból is volt borzalmas, az földimogyorós volt, olyan íze volt, mintha odaégették volna. Ésígytovább.

Most olvasva #6-ot, például a Bociból a 20 dekás sokkal finomabb volt, mint a 10 dekás? Technológiai csoda? Ostoba vezetés? Szándékos fícsör? Ki tudja.

Ha van is, nem veszek, a módszerváltás óta a csokoládét nekem a Nestlé és a Milka jelenti, akármennyire is Kádár határozta meg az ifjúságomat.

Én csak egy dolgot emelnék ki és az a párizsi (parizer).

Ég és föld a különbség a jelenlegi szemét műanyaggal.

Régen az volt az általános felvágott, ette boldog-boldogtalan.