Más is van aki szereti a húst, de elmegy a kedve az egész állatok látványától?

Köszi az eddigi válaszokat!

1: Miért? Mi motoszkál ilyenkor a fejedben?

2: Ezért mondom, hogy elég akár csak az egész grillcsirkére is gondolni, amit sok hipermarketben vagy konyhán lehet kapni városban is, készen is.

3: Az, hogy olyankor nem szívesen eszem meg azt a húst. Nem sírva eszem meg, hanem nem akarom megenni és rossz érzésem lenne, ha mégis megenném. Olyankor abból a húsból inkább nem eszek és más egyéb ételeket választok, amikkel jól lakhatok, ha van választék.

6:

Köszönöm, ez egy nagyon hasznos válasz volt tényleg.

A húst nem fogom elhagyni mostani fejjel és amit leírtam, az inkább csak évente néhányszor jut eszembe (de akkor nagyon), de amit írtál segített megérteni jobban magam.

Szerintem ez inkább a neveltetésben, fiatal korban keresendő, ha valaki így áll hozzá. Unokatesóm velem egykorú, ugyanúgy értelmes, diplomás ember, de a nagybátyám mindig vitte magával kicsinek is ilyen programokra és hozzászokott. Szerintem ha valakit fiatalként hozzászoktatnak ezekhez (disznóvágás, horgászat, kempingezés, így kezdetnek és nem mentem messzire), akkor ezt később is jobban elviseli az életben, ha pedig nem, akkor nem. A patkánytól, csótánytól is undorodom. Nem, nem megenni, hanem egyáltalán rájuk nézni személyesen. Vele egyszer gyerekként találtunk egy döglött madarat, erre ő megfogta a lábánál és kidobta a kukába, aztán kezet mosott. Én egy méteren belül nem mertem menni. Ha csajom van, akkor ráveszem magam a rovarok kinyírására, zsebkendővel összeszedésére, de ennyi a maximum. (Sőt, nyaranta szúnyogot is le tudok csapni!)

Nem bántásból, csak a vita kedvéért, szerintem amit írtál is, az inkább csak megideologizálása a dolgoknak (nálam is!), hogy gyerekként nem ilyen környezetben nőtt fel valaki, nem szokott ehhez hozzá.