A szocializmusban miket lehetett volna kapni, ha nem adtuk volna el nyugatra?

Én a déligyümölcsökön kívül nem emlékszem komolyabb hiányokra. Esetleg olyan előfordult, hogy néha nem volt valami, de általában volt minden hazai élelmiszer.

A '70-es években már nem volt komolyan hiány a téliszalámi. Én válogatós kisgyerek voltam, nem sok húsfélét ettem meg, de ezt igen, úgyhogy rendszeresen vettek nekem. Aztán a '80-as években már rúdban is vettünk néha. A Turistához képest drága volt, de azért a fizetésekhez képest nem annyira került sokba, mint manapság az igazi téliszalámi. Akkoriban még államilag dotálták az élelmiszereket. (A dotáció gyakorlatilag azt jelentette, hogy a nép kapta meg azt a hasznot, amit manapság a fideszes főnökök tesznek zsebre.)

A nyugatiak az olcsóságot szerették a magyar termékekben főleg. Akkoriban volt olyan, hogy az amerikai hajléktalanok Tokajit ittak a barna papírzacskóból az utcán, mert ott egy teljesen noname bor volt, olcsó áron.

Az én nagyapám is nevelt bikákat, 6-8-at általában. Választási kortól 2,5-3 mázsás korig. Apámmal kettesben kaszálták a füvet nekik, óriási kazlunk volt, és 2-3 hamszter szalma elfogyott évente. Akkoriban sokan neveltek pár bikát a munka mellett. Bármikor körbebiciklizett a húsipar helyi megbízottja a faluban, össze tudott szedni egy szállítmányra valót.

Akkoriban a legtöbb nyugati országgal nem voltunk nagyon jó kapcsolatban. Pl. az olaszok is csak úgy vehettek bikát, hogy volt egy osztrák közvetítő cég, és azon keresztül. (Az osztrákokkal nagy barátok voltunk, úgy a '60-as évektől.) Kb. 1980-ból emlékszem egy olyanra, hogy beállt az olasz kamion a mázsaházhoz, megtöltötték bikával, aztán a sofőr megnyomott egy gombot, mire a teljes platót felemelte egy lift az állatokkal együtt, és alájuk még ugyanennyi bikát behajtottak. Akkoriban, az Ifák korában ez nagyjából az a kategória volt, mint az Orion űrhajó...

Utána a '80-as évek közepétől már jobban megérte a disznófialtatás. 1,5-2,5 hónapos korban adtuk el a malacokat, mikor hogy volt kereslet. Ekkor néha már én is jártam vásárba, főleg, miután jogsim lett. Egy időben a téesz is felvásárolta a malacokat a saját hizlalda részére, mert a kismalacokkal való törődésre nem voltak megfelelő embereik. Ők adták a húshibrid kocákat, megadott kannal kellett búgatni (vagy inszeminálni), és ezeket a malacokat vették át.

13

Mert szerinted mit nem lehetett kapni?

Nekem csak olyan élelmiszerek jutnak eszembe - a '70-es évektől tudok visszaemlékezni -, amik akkor még nem léteztek, ill. importáruk. Ebbe beletartoznak pl. a fagyasztott élelmiszerek is, de azért, mert akkor még nem voltak hűtőládák a családoknál, nem tudták volna hol tárolni.

Ahogy az előző válaszoló is írja, nem volt azonos ételféléből 20 féle, mint ma, de minden volt. Véletlenszerűen előfordult, hogy valami pont elfogyott, de ez nem volt rendszeres, 1-2 nap után hoztak, és ott állt halomban.

Az 57-es születésű vagyok.

Azt írtam többször is, hogy a magyar termékekre nem volt kíváncsi a nyugat. De volt néhány kivétel, de ezek egy része teljesen ismeretlen volt. Az Ikarus buszok mentek kapitalista országokba is, de nem azokba általában Nyugatnak hívunk. A KGST tagországokon és Kubán kívül arab országok voltak vevők rá.

Volt egy több nyelven megjelent folyóirat, ami nem került ki az utcákra. Gazdasági jelentés volt magyarra fordítva a címe. Abban láttam magyar buszokat és vasúti kocsikat, amelyeket mi legfeljebb a BNV-n láthattunk, vagy ott sem. A műszaki tartalom nem tudom milyen volt, de küllemre vetekedtek a leg-leg-leg luxusabb nyugati márkákkal. Nem véletlen, hiszen az olajból meggazdagodott arab országokba kerültek.