Szerintetek lehetett volna a tervgazdálkodás jobb alternatíva a kapitalizmusra, ha nem inkompetens emberek tervezik a gazdaságot, és jobban figyelembe veszik a lehetőségeket, több figyelmet fordítanak az átlagembernek szükséges javak termelésére?

Szerintem igen.

A kritikus pont az, hogy ki tervez és őt milyen szempontok alapján választották vagy nevezték ki arra a pozícióra.

Konkrétan tudom, hogy pl. a haszonállat-állomány többszöröse volt a mostaninak. A háztáji gazdaságban megtermelt tejet mindig átvették és mindig fizettek érte, és a közelben levő tejüzemben dolgozták fel. Ez kritikusan fontos egy olyan ágazatban, ahol hosszú távú befektetésre van szükség, márpedig a tehén nem egyik napról a másikra nő meg nagyra. De hasonló példákat napestig lehetne sorolni. A mezőgazdaságban olyan létbiztonságban éltek az emberek, ami ma álomszerűnek tűnik.

Viszont elképzelhetetlen volt már az is, hogy mondjuk a tejet Szekszárdról hozzák Győrbe, nemhogy mondjuk Hollandiából. Minek is hozták volna máshonnan, ha a Kisalföldön is jó feltételei vannak a legeltetésnek, tehén tartásának, és természetesen erre épülve tejipari vállalatok is voltak helyben.

Azt csak mellékesen teszem hozzá, hogy a sokkal rövidebb szállítási útvonalak miatt az előállított termék ökológiai terhelése is jóval kisebb volt a mostaninál.

Ez csak egy szegmense a gazdaságnak, de sok más példát is lehetne hozni.

Ma meg? Uniós támogatással bezárták a cukorgyárakat, aztán pár évvel később meg cukorhiány lett. A tej ára hektikusan változott nagyon sokszor, mert amikor éveken át nem volt gazdaságos, akkor a gazdák felszámolták a tehenészetüket, aztán amikor tejhiány lett, nem lehetett egyik napról a másikra kifejlett, tejelő teheneket varázsolni.

Most állítólag az is baj, hogy az orosz-ukrán háború miatt Ukrajna nem termel gabonát és ezért elszálltak a gabona-árak. Én meg nézek, mint borjú az új kapura, hogy ez minket miért érint? Magyarország nem önellátó búzából? A sokat szidott szocializmus idején ez természetes volt, sőt, a búza jelentős exportcikkünk volt.

Csak mellékesen teszem hozzá azt is, hogy a kiszámíthatatlan árváltozások miatt hagytak fel sokan a mezőgazdasági termeléssel és vándoroltak a városba, hogy gyárban dolgozzanak. Tehát az elnéptelenedő falvak és a városokban egekbe emelkedő ingatlan-árak okai is itt keresendők. Az emberek nem fognak olyasmivel foglalkozni, ami a sok munka mellett még kiszámíthatatlan jövedelemmel is jár.

Ez mind megelőzhető lenne egy olyan gazdaságpolitikával, amelyik előre tervez. Az EU alapvetően piacot vett itt magának az áruk szabad áramlásával. Mi arra vagyunk jók, hogy a nyugati termékeknek piaca legyünk, és összeszerelő üzemekben, rabszolgamunkával termeljük meg azt a jövedelmet, amiből fogyasztunk. A profit meg a nyugati tulajdonosoknál csapódik le.

Jaj, de érdekes kérdés ez, és nem könnyű rövden megválaszolni.

Egyrészt igen, a tervgazdaság korántsem olyan hamvában holt dolog, mint amit a szovjetek kihoztak belőle. Még a világháború utáni Szovjetúnió első két évtiztede is azt bizonyítja, hogy a tervgazdálkodás hatékonyabb tud lenni, mint a piacgazdaság. Olvastam olyan elméletet is, ami szerint a hidegháború egyik mozgatórugója az a nyugati félelem volt, hogy a gyorsan emelkedő szocialista életszínvonal miatt egyre népszerűbb a kommunizmus nyugaton.

Ugyanakkor, ha visszamegyünk egy lépést a miértekben, van itt egy "de". Azt mondjuk, hogy a szoci tervgazdaság azért volt szar, mert szarul tervezték. De miért kérdezték szarul? Azért, mert a tervgazdaság egy centralizált rendszer, ahol kevés ember döntése határozza meg az egész hálózat működését. Ennek előnye, hogy ha jó a döntés, akkor az egész rendszer erőforrásait képes összehangoltam mozgósítani az adott irányba. Ha viszont a döntés hibás, akkor az egész rendszer rossz irányba megy.

A piacgazdaság ereje éppen abban van, hogy diverz sokféleség versengése alkotja. Nagyon nehéz irányítani, és ritkán megy pontosan a kívánt irányba, viszont a sokféle megközelítés közül nagyobb eséllyel kerül ki megoldás egy váratlan problémára. A megoldások versenyeztetése pedig ELVILEG kiszelektálja a helyes megoldásokat.

Szerintem az van, hogy ha egy pontosan leírt cél haladunk, akkor a centralizált gazdaság gyorsabb, viszont úgy általánosságban kevésbé ellenálló, mint egy korrektül szabályzott piacgazdaság.

Szerintem a kettő között kell keresni a megoldásokat: demokratikus, diverz, piaci gazdaságban gondolkodni, de jól megválogatott szabályozással, kiegyensúlyozó mechanizmusokkal, nem csak profitcentrikus elvárásokkal.

Szerintem a tervgazdálkodás nem feltétlenül alternatívája a kapitalizmusnak, sokszor csak beleavatkozik.

Ami itthon volt az pl valójában nem kommunizmus, hanem államkapitalizmus. Jelentősek a különbségek.

Én személy szerint jobban bízom a kapitalizmus önszabályozó erejében.

De azt is látni kell, hogy amíg napjainkban globális megélhetési/lakhatási válságban élünk, addig a nagyszüleimnek a Kádár-korszakban volt saját háza, saját autója, sőt nyaralója is. Pedig nem voltak kimondottan jómódúak. Bármennyire törékeny lábakon állt is az a rendszer, megértem, hogy miért láthatod vonzónak.

De a kérdésedre válaszolva nem szívesen élnék ilyen rendszerben. Az államilag szabályozott kapitalizmusban hiszek (nem az itthoni formájában).

A tervgazdálkodás teljesen másról szólt, nem a hazai termékeket védte a külföldivel szemben, arra nem is volt akkoriban szükség, valutáért beszerezhető áru minimális volt a szocialista piacon.

Jelenleg az, hogy sok területen valóban jelentősen visszaesett a magyar termékek mennyisége, nem kis mértékben köszönhető annak, hogy az EU-ban is van tervgazólálkodás, a mezőgazdaságban kvótákat osztanak ki a tagállamoknak.

Biztos hogy lehetne jobban is gazdálkodni, nem kizárólag az EU bűne, hogy ennyire leépült a gazdaság, de része van benne, pl voltak időszakok, amikor arra lehetett támogatást kapni ha felszámolták a kvótát meghaladó állatállományt, vagy vetésterületet, a cukorrépa termesztés ezért is sorvadt el, a kvóta jelentős részét a lengyelek kapták.

A tervgazdálkodás hibája, hogy azon alapult, hogy előre előirányzott tervekre alapozták a gazdaság működését, X számú állatállomány mennyivel fog szaporodni az év során, hektáronként mennyi lesz a termés, a gyárakban a termelés, stb.

Aszály? Belvíz? Betegségek? Bármilyen, előre nem tudható probléma nem számított, a terveket teljesíteni kellett... papíron meg is történt, csodás beszámolókat hallhattunk, az eredménye pedig ismert, összeomlott a teljes tervgazdálkodásra építő szocialista blokk gazdasági rendszere.

"a kvóta jelentős részét a lengyelek kapták."

Ez nem egészen így volt. Általános túltermelés volt cukorból, amit exporttámogatással tudott versenyképesen tartani az EU. A támogatás, amiről beszéltél, arra vonatkozott, hogy a termelők ne csődbe menjenek, hanem át tudjanak állni valami másra. Megtehette volna az EU azt is, hogy egyszerűen megvonja a támogatást, aztán a piac elrendezi. Csak akkor meg az lett volna a panasz, hogy az olcsó lengyel cukor miatt nincs ára a magyarnak, és nem lehet eladni.

A kvótákat sem pofára kapták az országok, hanem aki nem tartott igényt a sajátjára, az eladhatta más országoknak. Pl Írország, Lettország, és még másik három teljesen felszámolta a termelést, Lengyelország pedig lehet, hogy vásárolt még pluszban.