Mennyire volt jellemző a Kádár-rendszerben, hogy valaki egy baráti országban (pl. NDK, Csehszlovákia, Szovjetunió) vállalt munkát? Hogyan lehetett ezt megvalósítani?

Az NDK-ban ez államilag szervezett volt.

A többi országban cégek közötti kapcsolatokon keresztül mehetett.

Tömegek nem mentek át másik országba dolgozni, de megfelelő szakmával volt rá lehetőség.

Ismerek olyanokat, akik autószerelőként mentek Csehszlovákiába a Skoda gyárba, és van, aki azóta is Csehországban él, már nyugdíjas, ott van a családja.

A kimenetel, ahogy egyes is írta, többnyire nem magánakció volt, beszervezték az embereket, esetenként azt sem tudta mi vár majd rá.

Olyan ismerősöm is van, aki többször is kiment Tengizbe, azt mondta neki a pénz miatt megérte, pedig az egy hírhedt hely volt.

[link]

A kétpólusú világrend miatt a szocialista berendezkedésű afrikai, ázsiai országokba is el lehetett jutni munkavállalóként, de ne sok ezres tömegre gondolj, tehát nem lehet azt mondani, hogy jellemző volt ... nem volt az, csak nem volt teljesen lehetetlen sem.

#5#

Az említett művészek többsége cirkuszi artista, illetve zenész volt, és ma már az is a feledés homályába vész, hogy ők sem egyéni akciók keretében járták a világot, velük szinte kereskedett az akkori vezetés, 'kiküldetésben" voltak, valutát szereztek az államkasszába.

Arra figyelt a politikai elit, hogy egyszerre nem engedte a Vasfüggönyön túlra a család összes tagját, legyen miért, kiért haza is jönni, és a szerződésekben leírt összegek jelentős részét le is kellett adni az államnak.

A cigányzenekarok voltak külföldön eladhatóak, de komolyzenészek is dolgoztak, turnéztak.

A budapesti artistaképző annak idején világszinten nívós volt, és a magyar cirkuszok telíve voltak jó artistákkal, a külfőldi cirkuszokban is eladható produkciókat tudtak bemutatni, Eötvös Gábor több, mint 20 nyelven harsogta a porondokon, hogy "van másik"

Tényleg, a mostani, tizen, huszon éveseknek megvan még ez a bohóc mutatvány?

A művészek sem tízezres tömegben turnéztak a világban, de kétségetelenül többen voltak, mint mostanság.

A cigányzene kihalóban van, ma már inkább komolyzenét tanulnak, játszanak, amit világszínvonalon is képesek megtenni, csak közben egy hungaricum szép csendesen eltűnik, mert abból a művelői nem tudnak megélni.

Az artistáknál is hasonló folyamat zajlik, a cirkuszok ma már kevés embert vonzanak be, nem úgy, mint régen, a '70-es években még egy vándorcirkusz előadásaira is özönlöttek az emberek.

Ma már ott van a TV, az internet.