Régen az emberek sokkal kevesebb élelmiszert vásároltak vagy hogy volt ez régen?

A "megtermelték maguknak" dolog egy eufemizmus ám. Ne romantikus kiskerti kapálást gondolj feltétlen, volt ott seftelés meg kétes forrásból származó cucc is. A Bélának van diója, kedden hozza, jó? Vagy valami feketevágásból szalonna. A TSZben leesett a teherautóról öt kiló kukorica, kell-e?

Így éltek túl vidéken is, meg a városban is, hogy virágzott a fekete és a szürkepiac.

Egyrészt igen, alapvetően kevesebbet ettek, nem volt elterjedt ez a fajta mindennapos degeszre zabálás, amit most sokan csinálnak.

Másrészt önellatóak voltak sokan, zöldséget és húst tekintve, ha nem is mindent, de sok dolgot megtermeltek.

Harmadrészt többször mentek keveset vásárolni. Én a 90-es években voltam gyerek, anyám 2-3 naponta ment a helyi kisboltba a kosárral, esetleg naponta is.

Bevásárlóközpont vs Skála Metró - most itt kérdés a nem élelmiszer is? Mert az azért könnyű. Sokkal kevesebb féle tartós fogyasztási cikk volt, viszont ezek tovább bírták, ritkábban kellett venni. Meg az emberek is kevesebbet engedhettek meg maguknak.

Kaja: én azért nem látok akkora különbséget. Pékségben, hentesnél, zöldségesnél szinte mindig kellett sorbanállni. (Sőt a virágüzletekben is ez volt, most meg oda alig megy valaki.) A sima ABC-ben talán kevesebben voltak, de ahogy írták, a kisebb választék, kisebb üzlet konstrukcióban percek alatt végez az ember. Ezzel szemben az Auchanban pl simán el lehet tölteni egy órát. Még az is lehet, hogy kevesebb, de nagyobb háztartások voltak (több generáció élt együtt), és emiatt egy ember több személyre vásárolt mint most.

Hát még csak 37 vagyok, de kiskoromban nálunk így volt...

#6

78-ban születtem, kiskamasz voltam a rendszerváltás idején.

Onnan indult az egész, hogy a) itthon is volt sok iparágban gyártás --> pl. Kecskeméti Konzervgyár: mindenhol azt lehetett kapni és slussz, "választék" akkor volt ha volt több gyár b) esetleg ehhez jött még néhány volt-szovjet-blokk országból származó import bizonyos iparágakban c) nyugati import nem volt. Alapélelmiszerekből is kisebb volt a választék (kenyérfélék, péksütemények, tej, tejtermékek, konzervek, fagyasztott élelmiszerek, tisztító- és tisztálkodószerek stb.), de egy csomó "kényelmi" élelmiszerből, amiből ma tömegesen fogyasztunk, max. 1-2 márka/fajta volt vagy egyáltalán nem létezett. Chipsek, édes és sós kekszek, rágcsák, jégkrémek, csokoládék, cukorkák, édesített tejtermékek, joghurtok stb. - egy-két márka és azon belül néhány íz és slussz. Még talán csokiból, édességből volt viszonylag több féle, mert volt itthon több csokoládégyár. Mai értelemben vett chips pl. nem létezett, ilyen kukoricapufi szerű cuccok voltak csak. Vagy pl. gabonapehely, reggelizőpehely nem létezett, kisiskolás voltam, amikor megjelentek az elsők, Cerbona csokigolyó meg ilyenek. Tejszeletek, tejdesszertek nem léteztek. Jégkrémben volt a Leó, poharas és pálcás, 3 ízben, aztán csókolom.

Egzotikus gyümölcs, pl. narancs, banán néha érkezett import és akkor a gyorsak/szerencsések hozzájutottak. Anyukám pénztáros volt egy boltban, na az egyetlen "luxus", amit gyerekként tudtunk élvezni az volt, hogy ha néha kaptak narancsot vagy banánt, akkor a dolgozók vehettek annyi darabot, ahány gyerekük volt mielőtt kirakták a boltban.