Van olyan bolt, ahol annyira megbántódtàl, hogy nem mész oda többet?

Van igen, annak ellenére, hogy végül is elvileg igazuk volt.

20 éve járok egy kis boltba, nem gyakran, de hétvégén és ünnepnapokon is nyitva van, ilyenkor azért megfordulok ott.

20 év alatt már megismertem a tujalt, stb, családias a hangulat...

Az alkeszek is mindig ott lebzselnek, félrészegen a bolt előtt, meg télen a boltban, mert melegednek, senki nem zavarja ki őket, pedig néha alig lehet tőlük elférni, de az nem baj... Maszk az állukra húzva, senki nem szól semmit..

Én egyszer mentem be maszk nélkül, valamikor délután, estefelé, egy olyan napon, hogy másnapra volt időzítve a maszk eltörlése.

Tehát valami 2-3 órányi maszkos nyitvatartási idő volt még hátra.

Nem engedték kifizetni a cuccokat amit vettem, pedig csak ledobtam volna a pénzt, alig voltak a boltban, célirányosan mentem, szó szerint fél perc alatt tudtam volna végezni.

Úgyhogy bedobtam a p-csába a pult mögé ami a kezemben volt, egy "akkor verd bele a f@szod" felkiáltás mellett, kisétáltam , és azóta se mentem többet.

Bolt nem, de van 1-2 áruházlánc akinek kerülöm a pénztárosait. Egész egyszerűen igénytelenül dobálják még a törékeny árukat is, hiába kértem meg őket, hogy kicsit lassabban és óvatosabban, mert attól, hogy ő leszórja pillanatok alatt, én nem fogok előbb végezni, mivel még el kell azokat pakolnom és a végén ki kell fizetnem, tehát azon kívül, hogy összetöri, nem lesz gyorsabb a folyamat.

Emiatt mondjuk hamarabb keresek fel olyan üzletet, ahol van lehetőség önkiszolgálóban fizetni.

Nem nevezném megbántódásnak, mert abszolút nem veszem magamra az ilyesmiket, de igen, ahol tahók az alkalmazottak oda nem megyek vissza.

Kedvencem az volt mikor bementem egy éjjel-nappali kisboltba, az eladó rámnézett, és megkérdezte hogy "na mondjad baszdmeg, mit adjak??" :DDD Ilyen helyre be nem teszem a lábam többé.

Van üzlet, étterem is.

Üzlet: Pici kis falu, egyetlen kis bolttal. Lakóház, kerttel, egy része boltként használva. Négyen érkeztünk kerékpárral. A bringát az utcán letámasztottuk, mennénk befele. Egy nő odaszól hozzánk:

– Fiúk, hozzák be nyugodtan a bicikliket. Itt ugyan nem lop senki, de azért csak kényelmesebb úgy. Megköszöntük, éltünk vele.

Két perc sem telik el. Hazaér a nő férje. Ő is kedves hozzánk:

– Tűnjenek innen a büdös francba! Mi a fenét képzelnek magukról, a k**** életbe az ilyen *****-nak.

Hát utóbbi felülírta az előbbit.

Étterem. Elismerem, az én hibám, hogy ötven éves sérelem a mai napig hat rám.

Étlapon az étel 4 forint. Három adag akkor ügye 12 forint lenne. Fizetésnél 18 forintot mond a pincér, és egy ötvenesből visszaad harmincat. Fura matek. Azóta be nem tettem a lábam, pedig már az akkori személyzetből talán már senki nem él.

Szálloda. Csak a mi turistacsoportunk volt az egész szállodában. Saját éttermükben vacsoráztunk. Élő zene szólt, erősítővel.

Kértük a prímást, hogy ugyanúgy megkapja a jattot, de pihenjenek a vacsora alatt. Utána, aki marad, annak zenélhetnek. Vagy ha jönnek kívülről idegenek.

Na 2 perc csönd volt. Közel ültem hozzájuk. Tisztán értettem, hogy a prímás elég cifrán szól rólunk, hogy mekkora nagy taplók vagyunk.

Bolt (bár jártam már azóta benne).

Táskát nem volt szabad bevinni, a bejáratnál kulcsos szekrények. De nem fér bele egyikbe sem az enyém (akkoriban diplomatatáska néven emlegették).

A biztonsági őr nem enged be. Mondom, miért haladnék be táskával.

Valamit morog, hogy szabályok.

Mondom rendben, de tessék nézni ott az az úr hátizsákkal, a hölgy retiküllel és szatyorral, amaz szintén hátizsákkal. Ők hogyan…

Közbevág: Én döntöm el, kit engedek be.

Rendben. Kérem, hívja ide nekem az üzletvezetőt. Ne a maga főnökét, a boltét.

Jön. Panaszomra makog, meg hogy ő most beenged, de kifelé…

Én: Uram, félre tetszik érteni. Van nálam öt millió forint. Azt itt elköltöttem volna, de megyek máshová. Beszélje meg az okát ezzel a kedves biztonsági emberrel.

Tini voltam még, amikor anyunak dolga akadt a városban, és hogy ne legyek útban, elküldött a helyi kínai ruhaüzletbe nézelödni. Odakint szakadt az eső, igy eldöntöttem, hogy csak akkor megyek ki, ha anyukám szól.

Kb negyed órája voltam bent, nézelődtem.

Az ottani eladók/árufeltöltők (?) (2 nő) hangosan elkezdtek inzultálni, hogy meddig maradok még, majd elküldtek, (szó szerint: takarodjak!) és pluszba még lenyomorékoztak (igen, egy kislányt, kb 12 év körül lehettem).

Már akkor sem értettem, hogy ez egyáltalán hogyan történhetett meg, mai fejjel meg pláne.

Amikor meséltem anyunak, ő sem akarta elhinni, azt bánom, hogy nem ment vissza, az biztos, ha az én lányommal hasonló dolog történt volna, a két eladó nem úszta volna meg ennyivel…