Te is rühelled, ha olyan forrón teszik eléd az ételt, hogy negyedórákig csak nézegetni tudod, mert összeégetne, ha beleennél?

Rühellném, de szerencsére nálunk ilyen nem volt. Anyukám főzött, de pont nem érdekelte, hogy mikorra lesz kész, mikor kell megenni stb., és mindenki akkor evett, amikor és azt, amit akart. Nálunk sosem voltak ilyen kötelező jellegű közös étkezések, aminek örülök. Mindenki el van foglalva a saját dolgával, máskor kelünk, máskor érünk haza, más-más elfoglaltságaink vannak stb., nem fogok azért vacsorázni, mert apukám éppen most akar, mert ő most éhes. Van, amikor éppen nem vagy éhes, éppen nem kívánsz valamit, éppen nem akarod félbehagyni azt, amit csinálsz és kész. Majd eszel később, akkor sem történt semmi tragédia. Ahhoz sem kell enni, hogy tudjunk beszélgetni. Mi pl. ebéd, vacsora stb. közben pont nem szoktunk beszélgetni, hanem enni szoktunk. Beszélgetni lehet utána, előtte, tulajdonképpen bármikor.

Nem, én kimondottan csak forrón szeretem az ételt, főleg a levest. Utálom a langyos levest. Azt a rohadt telefont vagy tabletet kibírom, hogy ne nyomkodjam a kaja fújkálás közben.

Örülj, hogy valaki zabáltat. Főzz magadra és élj egyedül, akkor senki nem lesz hômérséklet fetisiszta. Ja és én is rühellem, ha már főzök másra, akkor baszik jönni enni, úgy kell könyörögni. Arra meg rohadt kíváncsi vagyok milyen hasznosat tudsz csinálni abban a 3 percben amíg kihűl a kaja. Kicsit túl gondolod a saját fontosságodat...

Nagyon nem rajongok ezért én sem, de nem azért, mert addig tudnék mást csinálni. Engem ez inkább azért zavar, mert ott gubbasztok éhesen a tányér felett, és közben még az ennivaló illata is ingerel. De persze enni még nem lehet, mert harmadfokú égési sérülés lesz a vége.

Ennyi erővel ők is utálhatnak, mert rád kell várni, miután végeztek...