Te is rühelled, ha olyan forrón teszik eléd az ételt, hogy negyedórákig csak nézegetni tudod, mert összeégetne, ha beleennél?

Nekem mérnök családom van. Ezért nálunk volt egy csengő a konyha mellett. Mikor már majdnem kész volt az ebéd (mondjuk még 10 perc), akkor csenetett anya egyet. Mikor még 2-3 perc volt, csengetett kettőt. Mikor már azonnal kellett jönni, akkor csengetett hármat. Így senkinek nem kellett eldobni, ami éppen a kezében volt.

A forró leves más kérdés, ettől független. Valahol az a szabály, hogy a levesnek még szinte bugyogni kell, mikor az asztalra kerül. Mert úgy kell, és kész. Az ilyesmitől valakinek nehéz elszakadni.

Én lettem volna a legboldogabb gyerek a világon, ha nekem mindössze annyi problémám lett volna akkor, hogy "túl forró" az étel, amit elém tálaltak.

Azt ajánlom kérdező (minden rosszindulat nélkül) hogy jobban becsüld meg magad! Főleg édesanyádat, aki főz, mos, takarít rád és a gondodat viseli! Soha ne akard megtudni, hogy milyen érzés szerető család nélkül felnőni!

A levest edd úgy, hogy ne a tányér közepéről, hanem a tányér széléről kanalazol, ugyanis ott a leghidegebb. Továbbá, ha így is melegnek találod kicsit fújsz rajta és már is kellemesebb. Lehet kell egy műveltségi szint is ahhoz, hogy tudj enni egy tányér levest.

Amúgy igen, meg van ez a jelenet, mikor anya szólt, hogy készített nekünk ebédet, vacsorát vagy bármit, pedig ő is szeretne pihenni, de szereti a családot és ezért főz ránk pihenés helyett. Mi nem feltétlen az asztalnál ülünk/ültünk ilyenkor, hanem közbe is be-be nézünk, hogy segíthetünk-e valamit. Vagy van úgy, hogy végig ott van vele valaki, vagy akár mindenki és közben segítünk. De van arra is példa, hogy nem is ő főz.

Mellesleg, ha valami olyasmit csinál amit én nem is szeretek, vagy nem is vagyok éhes, akkor is ott vagyok a családdal általában.

Nálad valóban lehet valami, ha téged ez ennyire felháborít, hogy anyud főz rád és szól, hogy gyere már enni. Szerintem is valakivel el kellene beszélgetned. Még 6 éves koromban se háborogtam ilyenen, hogy hamarabb szólnak, hogy gyere már kisfiam. Sőt, ha nem aludtam vagy nem volt egyéb dolgom, akkor már korábban ott ültem az asztalnál, esetleg terítettem, bár a tányérokat akkor csak székről értem még el.

"ne haragudj, de te állítottál valamit, neked kell forrást biztosítani hozzá"

Nem kell minden állításhoz forrást biztosítanom, mert ez nem tudományos szaklap. Ha nem hiszed el, keress rá, én meg már nem emlékszem, hol olvastam.