Tudjuk, hogy jó ebédhez szól a nóta, de mi van, ha nem?

Már nem szól a nóta. A fiatalok nem szeretik. A középkorúak sem szeretik. Az öregek sem szeretik. Mert ezek az öregek már nem azok az öregek. Akik ma 70-80 évesek, azok már a Beatles / Illés / Metro / Omega / LGT és társain nőttek fel. Ők a nótát a szüleiktől és nagyszüleiktől ismerik, és erre való tekintettel még alkalmanként meghallgatják/megnézik a Dankó rádiót és vonatkozó tévéműsorokat. De a klasszikus nótázós generációk már kihaltak.

Sajnos, ezt a jelenség még az is tetézi, hogy az értelmiség és a félértelmiség kvázi kereszteshadjáratot folytatott a nóta ellen. A népzenével való összevetésben alávaló dolognak lett kikiáltva, és egyfajta belépőt jelent a kulturált emberek klubjába, ha lenézően, lesajnálóan beszél valaki a nótáról.

(tudom, hogy a kérdés egy poén akart lenni, de a téma komolyabb, mint hinnéd)