Disznóvágásos sztorik?

Akkor megjöttem :D

Nekem szörnyű volt gyerekkoromban arra ébredni hajnalban, hogy visít a malac, mert ölik. Meg az a bűz... Azóta vega vagyok :D

Ez nem disznó volt, hanem borjú, viszont tényleg velem történt meg. Amikor az állványra két lábánál fogva felcsörlőzték a borjút, és a fateknővel négyen aláálltunk, hogy a hasa felvágásakor abba boruljanak bele a belei, elkövettem egy amatőr hibát: nem vettem előtte nagy levegőt.

A belek bűze iszonyatos, a teknőt elengedni nem lehet, kifordulni nem lehet: úgy leokádtam a borjú beleit, hogy azóta is emlegetik. Pedig vagy 15 éve történt.

Ne kiabáljátok el, megérkeztem :D Iszonyatosan barbár szokás, mindig is gyűlöltem, elmenekültem otthonról disznóvágásokkor.

(Mikor valaki kommentelt, hogy milyen finom a meleg, friss hús, felfordult a gyomrom)

Tessék, lehet lepontozni! ;)

"mindig is gyűlöltem, elmenekültem otthonról"

Mert megtehetted. Korábban is voltak széplelkek, de nekik fel kellett nőni, és levágni a disznót, mert a családnak hús kellett az asztalra. Aztán amikor háborúba mentek, akkor már volt némi tapasztalatuk az ölésből. Mert vannak élethelyzetek, amikor nem lehet menekülni, hanem ölni kell.