Akik valamit nem esznek (paleosok, vegák, stb) hogy főztök a családnak?

Ezen a kerdesen jot mosolyogtam, mert mi ilyen szempontbol szuperek vagyunk.

A valaszom:sehogy. A parom paleozik, en nem eszem csak halfeleket,, a lanyom pedig mindig kitalal valamilyen kurat,most epp nyersetel maniaja van. Ezek szepen utik egymast, igy mindenki megoldja maga. A parom es en hetkoznap bisztrokbol/etterembol hozunk vagy eszunk, a lanyom a baratnoivel itt-ott. Hetvegen ha van valami kivansaga valakinek elkeszitem szivesen, de inkabb maradunk a kozos ettermezesnel, mert ott mindenki azt rendel amit akar.:)

Azt főzök, amit megeszem, ez mindig is így volt. Mondjuk nálam segít valamit, hogy csak majdnem vagyok paleós, de a testem vágyait követem, nem a paleo szabályait. Semmi bajom a rizzsel, ami a párom alapétele, csak mivel fogyni akarok, amiben a sok keményítő gátol és amúgyis sokkal jobbakat tudok enni, nem nagyon eszem.

A párom igazából mindig elvolt velem, sosem főztünk külön (maximum 1-1 kósza kisebb ételt, nagyon ritkán).

Amikor megismerkedtünk, akkor szerintem vega voltam, míg ők rengeteg húst ettek. De ez zavarta, úgyhogy ő is vega lett egy időre. Manapság nem vagyunk azok, évi párszor eszünk húst, de speciel boltit nem. Ő azt mondja, tudna heti többször enni, de kibírja. Úgyhogy az én mintázatomat követjük (én is kibírnám vegaként, hisz évekig csináltam probléma nélkül, de hedonistább így. a lazac a fő ok, azt hiszem). Pedig semmi se lenne, ha venne magának jóféle húsfélét és azt enné pl. reggelire. Amikor vega lettem, anyám abbahagyta a heti 1 húsos étel (iszonyat sűrű volt nekem, azért lettem vega, mert nem bírtam, minden héten hús, ráadásul csirke, brrr. azóta sem eszem csirkét) főzését, magának pedig szalonnát vett, az is működött.

Tehát, én és a párom. Közel áll egymáshoz az ízlésünk, de evés terén akad némi eltérés, ami nem gond. Szerencsére az alapétel lehet ugyanaz, csak én borsozom, ő cukrozza, én zöldséget eszem mellé, ő rizst... Ilyenek.

Főleg régebben volt ez, az életmódváltásommal felborultak kissé a dolgok. A majdnemvega mellé bejött a majdnempaleo :D Én dobtam a glutént, egyik napról a másikra. Akkor ő masszív kenyérfüggő volt, de rájött, neki se jó az s ő is hanyagolta a glutént. Azóta eszi ipari mértékben a rizst, akár reggel, délben, este, sok hónapja. Többnyire az a kenyere, az az édessége (rengeteg édességet eszik), az a körete. A tejtermékek elhagyása sem zavarja, kivéve a sajtot, azt eszünk. Nekem néha kényelmes, de meglennék nélküle és keveset eszem, neki viszont alap, bár ő sem eszi kilószámra. Száraz hüvelyest szinte sosem főz (mindketten jól főzünk, mostanában az ő reszortja ez), krumplit se sűrűn (az régi nagy kedvencem, kész csoda, hogy kibírom igen ritka fogyasztásával)...

De a fő különbségünk az, hogy én nagyon zsírosan szeretek enni, amit ő nem bír. Én a sok szénhidrátot viselem rosszabbul. De a rizsköret megoldja ezt. Nekem meg ott van a magkenyér (amit egy év után már hanyagolok, de addig kb. éhen haltam volna nélküle, most már tudom, mit ehetek) és a zsírtej :D

Olvasom a kérdés leírását inkább. Dehogy próbálom meggyőzni, makacs, mint az öszvér, de én is :D De elég értelmesen gondolkodik. Még a normál cukrot is elhagyta, pedig azt nem vártam tőle... Alapanyagokat veszünk, elég normálisakat... A rizst nem tartom károsnak, valami kalóriadúsat ennie kell, az sem árt, ha nincs aranyárban. Mivel sok értelmes ételt eszik, különösebb tápanyaghiánya valószínűleg nincs... Sok olyan ételt eszik, amit én, gyakran képes mézes-mazsolás-kakaós rizs helyett paleo sütit ebédelni (egyáltalán nem paleo lekvárral, a süti amúgy szénhidrátszegény, hisz én fejlesztettem ki)... :D Ő ilyen, no.

Ha tudatában vagyok valami káros voltáról, akkor persze közlöm vele. Annak idején is mondtam, hogy az, hogy a tápláléka masszívan kenyér alapú, nem lehet jó, még egyet is értett, de nem volt jobb ötlete. De mikor megvilágosodott, hogy tényleg nem jó (valószínűleg érezte. én igen. a testemnek szoktam hinni, mert az ún. szakértők mindenfélét mondanak), akkor gyorsan váltott.

Ha túl személyes példákat hoztam, s érdektelenebb lett, akkor bocs. Így sikerült.

Ja, vendégségben van az, hogy nem szólok be(le). Pl. anyós istenien főz és süt s egy roppant segítőkész, talpraesett nő, anyám helyett anyám, dehogy kifogásolom, örülök, hogy van. Ha a nagyon kemény gluténkerülésemet megszegem, az legyen az ő sütijei miatt, bár most már azokat is hanyagolom, inkább viszek én. Amúgy megszokta, hogy ha megyünk, akkor külön kell főznie, mert ők valahogy mindig húst esznek, ami többnyire bolti, amit mi semmiképp. Érdekli az, amit én készítek s néha viszek, de nagy hittérítő munkákat én nem csinálok, amúgysem vagyok szakértő, csak a testem jelzéseit követem.

Rendezvényre vittem már ételt (sós és édes sütit), azok persze a saját étrendemen belül voltak és nagy sikert arattak.