A hortobágyi húsos palacsinta úgy keletkezett, hogy valaki véletlenül kettőt lapozott a szakácskönyvben?

Gyerekek, ez valami csoda! Leírom a helyes, tényszerű választ, de nem tetszik (2.).

A hülyeség felértékelve.

Desszert, de elég nagy, főfogásként is fogyasztják.

Emberek! Mi értelme van ide bármit is írni.

Tessék:

[link]

Az étel neve ellenére valójában nem a Hortobágyról származik, az 1958-as brüsszeli világkiállításra találta ki egy magyar szakács, nevét egyszerű marketingfogásként kapta a kifejezetten a kiállításra kreált, összevágott borjúpörkölttel készített étek. Egyedi íze, könnyű elkészítése miatt hamar népszerű étellé vált. Egy hasonló receptet már az 1930-as években is publikáltak.

Itt sem maradékokról írnak

A húsos palacsintáról történő első hiteles feljegyzések 1909-ből származnak, mikoris a „Divat újság” főzőkönyvében először jelent meg egy recept melyben a palacsintát csirkepörkölttel töltötték meg.

A következő jeles dátum 1920. Ekkor ugyanis a budapesti illetőségű Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat tett közkinccsé a “Ragyogó szakácskönyv” című kiadványát, amelyben paprikás csibével töltött palacsinta néven tett említést erről az ételről.

Egy 1932-es receptúrában azonban már változott az egyik fő összetevő, hiszen itt a csirkepörköltet a borjú vagy a sovány sertéshús váltották, amelyek kapcsán a használati utasítás azt írta elő, hogy a megfőzött pörköltet a léből kiszedve meg kell darálni, majd összekeverni a megfelelő mennyiségű pörkölt lével és tejföllel, majd a palacsintatésztába töltve 10-12 percig szükséges sütni.

Az 1939-es év egyértelműen Kolmanné Lemhényi Dávid Andrea nevéhez fűződik, már ami húsos palacsintát illeti, hiszen „A gyakorlati főzés tankönyve száz ebéd keretében” című könyvében ír az ételről és egyértelműen borjúpörkölttel javasolja annak elkészítését. Így jutunk tehát el 1958-hoz, amikor is talán a legérdekesebb dolgot történik a palacsintával, megkapja ugyanis a hortobágyi jelzőt.

Akkor most jön a 100%-os válasz :

Nem. Nem úgy született.