Gyerekkorunk finomságai. Miket ettél régen, amit ma már nem? Milyen "retro" fiomságokra emlékszel, amiket ma már nem kapni?
Múltkor szóba került munkahelyemen a Tutti-frutti cukorka, úgyhogy kiváncsiságból rákerestem itt az oldalon, és rá kellett döbbennem, hogy a mai "fiatalok" azt se tudják mi az... pedig én se vagyok még öregasszony. :)
Nektek milyen emlékeitek vannak eltűnt finomságokról, és mikorról?
Hosszasan lehetne sorolni azokat a termékeket is, amelyek ugyan nem szűntek meg, csak ma már nem az eredeti ízvilágot adják.
Lehet van pozizív, de nekem inkább negatív irányú a változás.
A Piros mogyorós eredetileg egy olyan édesség volt, amiben a mogyorószemek között csak annyi csokoládé volt, ami a mogyorókat a táblában tartotta... most a csokiban van néhány szem mogyoró is.
Az is valószínű, hogy sok egykori finomság ma már sokaknak nem is ízlene.
A 70-es, 80-as években örültünk, ha egyáltalán volt valami választék, vagy az érdekesen volt csomagolva.Mese sajt? - volt, aki szerette, mások legalább annyira utálták a csokoládés sajtot.
Kedvenc csokoládé - nem igazán volt a kedvencem, de furcsa ízvilága volt a darált földi mogyoróval, amit akkoriban jó, ha évente 1-2alkalommal lehetett venni, és csak a héjas változatát.
Marika szelet, Bandi szelet.
Donald rágógumi, "cigi rágó", amit a céllövöldékben két pálcára tettek ki, boltokban kb nem is volt.
Piacokon, vásárokban voltak édesség árusok, akik "maszek" édességeket árultak.
Kakasos nyalóka, virágos nyalóka, apró cukorkák, stb.
A vásároknan volt egy mára már zeljesen feledésbe merülő hangulata, oda ünneplőbe öltözve mentek az emberek, sokszor népviseletbe öltözve, és volt "vásárfia", és a vásárok tele voltak kézműves termékekkel, sok közülük generációkon keresztül haszálatos darab volt.
A boltokban is sok olyan termék volt, ami mára teljesen eltűnt, illetve, ha létezik, az íze változott meg.
Akkoriban ha kiflit vásároltunk, volt a vajas kifli, és a sós kifli.
Utóbbi köménymaggal, vagy csak sóval.
Óriáskifli.
Rendezvényeken árultak frissen sült sósperecet, télen az utcákon, parázson sütötték a gesztenyét, a Lacikinyhák kínálata volt a frissen sült hurka, kolbász.
Lehet valahol létezik még ilyen, de én nagyon régen nem láttam, helyettük a nyugati gyirskaják jöttek be.
Jaffa szörp - persze, az a csóróság miatt volt, de az a szörp eredeti csipkebogyóból készült, nem aromákkal, E betűs adalékokkal.
8 napos szavatossági idejű sör - harapni lehetett a habját.
Az globális jelenség, hogy az életszínvonal emelkedésével a "csóróság emlékeit" is boldogan felejtik el az emberek, amire rá is segítenek a különböző nagyüzemek, multi cégek.
Nem sírom vissza én sem a '70-es, '80-as évek korszakát, akkor is voltak gondok, bajok, csak néha érdemes vissza nézni, mennyire gyorsan változik körülöttünk a világ.
Ennek része az élelmiszer gyártás megváltozása, a kézműves termékek teljesen háttérbe szorultak, nagyüzemi ételgyárak abrakoltatják a tömeget, és azt sem lehet mondani, hogy nem ízlik nekik.
Vannak már jó ízfokozók adalékok, megvannak a technológiák, és valóban nem lehetne azok nélkül ennyi embert eteti, itatni.
Chokito sincs már...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!