Hogy tudnak az emberek ilyen undorító dolgokat megenni?

Valaki írta, hogy ki, mibe nő bele.

Van itt egy szomszéd házaspár, olyannyira vegánok, hogy még mézet, tojást és tejterméket sem esznek. Az anya kb 40 éves, az ő egész családja vegán, tehát ő ebbe nőtt bele. A férje a felesége kedvéért lett az (és nem tudom, hogy betartja-e, ha nincs otthon). Két fiuk van, egy 11 éves és egy 15 éves. Vegánokként nőttek fel, magántanulók voltak idáig. A nagyobbik fiú valami Waldorf-szerű iskolába jár most szeptembertől (ahol szintén tolerálják állítólag a vegánságot).

A fiút láttam már a közeli mekiben. Hamburgert vett, kiette a hamburgert, a többit kidobta. Láttam a közeli téren a haverjaival, KFC-s csirkét ettek (messziről virít a felirat).

Ennyit arról, hogy ki, mibe nő bele, és azután hogyan akar enni (és élni).

Kérdező, szerintem fogadj el mindenkit olyannak, amilyen, és ne tegyél megjegyzéseket azzal kapcsolatban, hogy kinek, mire van gusztusa. Ha nem tetszik valaki étrendje, kerüld el. De hagyd békén, és tartsd meg a véleményedet magadnak.

"Ne ítélj, hogy ne ítéltess. XDDD"

Mondod ezt te ez után a kérdés után?

Uristen emberek, senki nem mondta hogy a kerdezo vegan, vagy hogy beleakar pofázni a dolgotokba, vagy abba hogy mit esztek. Sok hisztis kis gyerek, aki azt hiszi megmondta a magáét.

Annyit kerdezett hogy tudjatok ezeket megenni, mert neki undorító. Eleg lett volna annyi valasz, hogy nektek az is ugyanolyan resze az allatnak mint a hús. Édes Istenem.

Amugy kérdező nekem anyamek is megesznek minden ilyet, meg párom csaladja. Viszont én meg ő max a vért. En mar igyis attol is rosszul vagyok, de mivel finom neha napján (egyszer egy évben) eszek belole (hagymas vér). A hús meg teljesen más felépítésű, állagú dolog, mint pl az allat szeme vagy agya. En megeszem a húst, mert az is olyan mint pl rajtam az izom. Nem tartom undorítónak. De hogy valaki megeszi a szemet, nyelvet, agyat undorítónak tartom. Ugy gondolkodok hogy a szemevel látott, akarcsak mi, a nyelvevel forgatta az etelt, annak segítségével adott ki hangokat, az agyaval eszlelt, annak segítségevel gondolkozott. Nekem megenni ezeket tiszteletlenség es undorító is. Nem erzem magam embersegesnek tőle.

Én ezeket mind szeretem. Gyerekkoromban egy időben a kedvenc ételem a rántott velő volt (frissen készítve). Anyukám rendszeresen készített májas ételeket, mamámnál csirke- vagy disznóvágás alkalmával mindig volt hagymás sült vér, ezt is imádtam. A füstölt főtt marhanyelv (és a kaviár) ritka ínyencségnek számított nálunk, sajnos már ebben a formában nem is lehet kapni a boltokban, max. disznósajtban, amit az erős fűszerezés miatt nem szeretek. A frissen vágott csirkéből vasárnap finom húsleves készült, a szívet mindig én kaptam, tudták, hogy imádom. A pacal volt az egyetlen, amit sokáig nem szerettem, felnőttkoromban kóstoltam meg újra a férjem unszolására, azóta azt is szívesen megeszem. Szoktam néha enni sertésvesét is, halászlében szeretem a haltejet, ikrát. Egyes családtagjaim oda vannak a malac füléért, farkáért.

Szerintem én azért szeretem ezeket, mert kicsi koromtól kezdve elém tették, és nagyon finom ételeket készített belőlük anyukám és nagymamám. El lehet készíteni ezeket jól és rosszul is. Ettem már cipőtalpra emlékeztető sertésmájat...

Az sem utolsó szempont, hogy ezek az ételek sok hasznos tápanyagot tartalmaznak, pl. a májban és a vérben rengeteg vas van, a szívben sok taurin.

Ma pont főtt sertésnyelv lesz az ebédem, tegnap főztem :) Nem gondolom, hogy abnormális dolog ilyeneket enni, ez is az állat része, ugyanúgy, mint a hús, számomra nincs különbség.

" Eleg lett volna annyi valasz, hogy nektek az is ugyanolyan resze az allatnak mint a hús."

Ezért kár volt kérdést kiírni. Nyilván azért eszi ezeket, aki eszi, mert szeretni. Én a kapormártástól undorodom, sőt a kapor szagától is, mégsem kérdezem meg még a férjemtől sem, hogy hogyan tudja azt az undorító dolgot megenni, mert nyilván neki ízlik, szereti.