Milyen bor illik hozzá?

Tudod itt évjáratot kéne tudni, meg dűlőt, hogy igazán meg lehessen mondani mi illik hozzá. Ráadásul nem csak a.bort de az de az.elkészítés módját is ismerni kell. Ha te máshogy csinálod, mint a Gellért szállóban, más bor lesz a hozzá való.

Úgyhogy ezt a kérdést itt rossz helyre tetted fel. Múltkor egy ajánlásnál olyan flame war indult ezen érvek miatt, a végén még admin is beszállt a hozzászólások jutalmazásába.

@1: "az évjáratot, meg a dűlőt" - ez aranyos :)

Kedves kérdező: Egyrészt az, hogy egy bor Merlot, Kadarka, vagy épp Kékfrankos szőlőből van készítve nem mond nagyjából _semmit_. Az, hogy Cuvée, csak annyit jelent, hogy többféle szőlőből lett készítve - szintén nem mond semmit. Persze, _nagy általánosságban_ a Kadarka egy könnyedebb, légiesebb, tanninban szegény vörösbort ad, míg egy Merlot selymes, bársonyos, legalább közepes tanninnal stb stb - de szinte több a kivétel az ilyen "szabályok" alól, mint ami nem az. A borokról szőlőfajta alapján általánosan beszélni, bár népszerű dolog, baromi nehéz, és bizonyos kontextusokban (pl a mostani) konkrétan értelmetlen is.

Adj egy árkategóriát, amiben nézelődnél, úgy közelebb tudunk jutni a megoldáshoz. Mondjuk érdekes egy dolog, mert a steakhez én alapból egy tanninban legalább közepesen, de inkább erősen gazdag, ráadásul lendületes savú bort ajánlanék, a sajtmártás inkább egy olyan tételért kiállt, amiben az almasavbontásból származó tejsav viszonylag nagy mennyiségben van jelen, egy krémes textúrát adva a bornak, míg a vargányagomba egy földes, gombás jegyekkel gazdagított bort kívánna. Ez nagyjából három tökkülönböző borstílus, de ha adsz egy árkategóriát, megpróbálhatunk kihozni belőle valamit.

Mojjo, amikor én adtam ilyen választ, úgy leszólt a lápi közösség, hogy csak pislogtam. :)

Szóval igen, lehet rá általános választ is adni, de itt azzal keveset érsz. Ide mű májjerek járnak kérdésekkel.

@5: miért, milyen választ tart jónak a "lápi közönség"? Igen, steak, akkor kebernyésovinyon, ha meg csirke, akkor sárdoné?

Én szívesen konkretizálok (és gondolom nem vagyok egyedül), ha kapok hozzá egy kis inputot - pl árkategória. Ha nem, akkor nem nagyon lehet mit tenni.

Mondjuk én a vargánya mellé előbb tudok elképzelni egy märczen sört, mint egy kábernyészovinnyont. Főleg, ha vendéglőben vagyunk, ahol erősen korlátozott a választék.

A sajt mártás szintén lagyítja az ízeket. (csak feltételezés, hogy nem kék vagy füstöt a sajt) Cab.sauv, vagy melot el tudja rángatni a lágyságot. De megint csak a bor elkészítésétől függ.

Egri kékfrankosokat, vagy egy könnyebb shiraz esetleg szóba jöhet, ha van egy kis füstös íze a gombás kísérőnek, lehet hordós is. A Soproni kékfrankosokat kerülném étterem esetén. Rossz tapasztalataim vannak. De ha nincs füstös íze, és a grill sem füstölt sokat a husit én még fehér irányba is elmennék.

(megpróbálom félre rakni a troll énemet)

@7: jaja, tök igazad van a sajtmártással, lágyítja az ízeket, pont ezért akarnék olyan bort választani mellé, amiben nagyobb mennyiségű almasav bomlott tejsavvá, és van egy kis krémes textúrája. Nem igazán a szőlőfajtákkal foglalkoznék (a fentebb említettek miatt), hanem a bor textúrájával és konkrét bort keresnék.

A gomba mellé meg egy avarosabb, földesebb jegyekkel bíró bort választanék, de azok meg nem szoktak krémesek lenni... de a meghatározó ilyenkor (véleményem szerint) leginkább a mártás, tehát az első verzióhoz húznék.

És igen, talán egy fehérrel is meg lehetne próbálkozni, nem rossz ötlet.

Én is megpróbálhatnám félrerakni a troll énemet, és meg is próbálom, szóval csak finoman és érdeklődéssel: mi az az egri kékfrankos, meg soproni kékfrankos? :) Benned ezek milyen asszociációkat indítanak meg?

Mert számomra semmit nem jelentenek ezek a

szóösszetételek. Sem egerben, sem sopronban nincs semmiféle egységes stílusa a kékfrankosnak. Két adott egri kékfrankos jobban különbözhet egymástól, mint egy adott egri és soproni. Sopronnal ugyanúgy. Sőt, adott esetben két egri (vagy két soproni) kékfrankos akár jobban különbözhet egymástól, mint egy kadarka, meg egy cabernet sauvignon.

Igaz. Ez még kevés a szűkítéshez. Ezért mondom, amíg el nem megyek egy dűlő szintjére adott évjáratban, nincs értelme bort mondani.

Számomra a soproni kf. harsányabb, intenzívebb savakat jelent. Területileg kevesebb a napsütés és hűvösebb a klíma, emellett sok a csapadék. Mészkő és pala, némi lösz, bár azt nem érezni. Sajnos sok soproni kf túl fiatalon kerül asztalra. Az egri számomra gyümölcsebb, intenzívebb, hosszabb ízű, míg vannak savai, azok nem annyira dominánsak, csersavai sokkal "halványabb", vagyis inkább kevésbé tanninos. A klíma száraz, de déli lejtők kellemesen szélesek. Némi vulkanikus, de inkább barna erdőtalajos.

Valahogy a mészkőves kf más számomra a savak miatt.

@9: köszi!

Nem igazán arra gondoltam, hogy a borvidéket dűlőkig szűkítsük le. Azok a különbözőségek, amikre céloztam, a teljesen különböző szőlészeti-borászati munkálatokban, megközelítésekben rejlenek, így akár egy dűlőn belül is érvényesek - és valóban, látunk is két Nagy-Eged, vagy Hangács, vagy akármilyen egri dűlős bor között is hatalmas különbségeket.

Eger egyébként egyik legikonikusabb termőterülete, a fentebb is említett Nagy-Eged hegy kőkeményen meszes. Érdemes onnan próbálni borokat, igen érdekesek :)