Van valahol olyan leírás a neten, hogy milyen ételhez milyen bor illik?

Nekem az egyik kedvenc oldalam a témában:

[link]

Amúgy nem nagyon vannak általános igazságok. Vagy legalábbis kevés. A vadas mártás jellege alapvetően meghatározza, hogy milyen bor illik hozzá - és némileg másképp csinálja mindenki, ami ilyen téren azért tud szép eltéréseket okozni. Egy komolyabb rizling, vagy furmint amúgy szerintem is jó ötlet lett volna mellé.

Tényleg nem hiszem, hogy lennének kőbe vésett szabályok. Kísérletezz sokat, és meg fogod látni, neked mi a jó. Ha te paradicsomosan/paprikásan elkészített csirkéhez nagytestű vöröset találsz jónak, akkor neked az lesz a jó, és ezzel nincs semmi gond.

Alapvetően én egy paradicsomos/paprikás csirkehúshoz egy jóféle, fűszeresebb ízvilágú, könnyed kadarkát mondanék. A kadarka amúgy szerintem hatalmas jolly-joker a gasztronómiában, ételpárosításhoz, de paprikás/paradicsomos ételekhez tutira nehezen tudnék jobbat mondani. Akár még pizzához is :D

Az alap mantra, amit az emberek mondogatni szoktak ugye, hogy fehér húshoz fehérbor, vörös húshoz vörösbor. Ezt én sem találom valami tuti receptnek - az elkészítés módja, a körítés, a fűszerezés ezt bőven felülírhatja.

Egyébként alapszabályként a hasonló ízek párosítása szokott jó vezérfonal lenni. A paprikás ételekhez a kadarka a fűszeres íze miatt passzol jól. Egy könnyedebb gombás ételhez egy avaros, gombás jegyeket felvillantó Pinot noir a standard párosítás. Sokféle, harsányabb és nem édes (tehát nem répa, hagyma, hanem mondjuk spárga) zöldséghez egy harsányabb Sauvignon blanc, az újvilágról. És így tovább. A másik vezérfonal pedig az szokott lenni, hogy ha van valamilyen jellegzetes íze az ételnek, a bor egy kicsit tudjon túltenni rajta, vagy minimum legyenek párban. Ha az étel az erőteljesebb, harsányabb, akkor a bor jellegtelenné válik mellette.

Ha valamilyen édesebb ételhez (nem is feltétlen édességhez!) választunk bort, akkor a bor legyen édesebb. Épp ezért gyümölcsszószos húsokhoz egy félédes bor (akár vörös, ha találunk jóféle természetes félédes vöröset!) lesz az alapgondolat. De pl egy olajosabb, erősen répás-hagymás, ételhez sem egy lendületes csontszáraz bort mondanék, hanem egy jó olajos textúrájú, terpeszkedő, farnehéz, maradékcukros fehéret mondjuk - egy melegebb évjárat vaskosabb olaszrizlingjét pl. - tudjon párban lenni az étel olajosságával, édességével. Ha az ételünk savas, legyen az akár egy ecetes öntettel nyakonlocsolt saláta, ami oly egyszerűnek tűnik, és az ember nyúlna egy irsaiért (pedig nem túl jó ötlet), akkor is, a bor legyen kellően savas mellé, harapjon rendesen, különben aléltnak, lagymatagnak fog tűnni az étel mellett. És így tovább.

Ezek persze csak elnagyolt pontok, és ha valakinek más ízlik, akkor más ízlik, tényleg nincs vele semmi gond. De alapvetően ilyen gondolatok mentén választunk bort ételekhez.