Mi a velemenyetek Heimann Zoltan boraszati es kozeleti tevekenysegerol?

A méltán híres Fuxlit számomra ismeretlen, viszont a Fuxli annál ismertebb :)

Amúgy energikus egy ember, amikor beszélsz vele, eléggé magával tud ragadni az energiája. Ez pedig igen, visszaköszön a tevékenységében is - valóban ezer mindent csinál. De nem is a nevéhez fűződő gittegyleteket tartom én igazán érdekesnek, hanem azt, hogy pl aktívan részt vesz klónszelekciós munkálatokban - márpedig én a klónszelekciós kutatásokat alapvető fontosságúnak tartom, amivel Magyarország nemhogy mérföldekkel, de fényévekkel le van maradva. Konkrétan a gyakorlatban is, amikor olyasmit iszol tőlük, ami Kadarkát tartalmaz, nem csak a Magyarországon elsöprő többségben uralkodó P9-es klón borát iszod, hanem a legkülönfélébb egyéb klónok borával is gazdagítják. A fajtabort könnyedebb, gyümölcsösebb, fűszeresebb, a Bikavért - Kadarkához mérten - tanninosabb klónokkal erősítik. Emlékeim szerint a Kadarka fajtaborban a P120-as sorozattal, azon belül is leginkább talán a P122-vel, Bikavérben pedig P147, meg még valami tanninosabb, erősebb klónnal.

És a magyar bor jövője szempontjából véleményem szerint elképesztően nagy jelentősége van annak, hogy kísérletezzünk a klónokkal, nyomjuk a klónszelekciós munkálatokat, lehetőleg az őshonos, vagy a nevünkre vett fajtáknál. (Nevünkre vett fajta pl az Olaszrizling, vagy Kadarka, de a Kékfrankos is - nem magyar fajták, de mégis sokkal jobban idetartozóak, mint mondjuk egy Chardonnay, vagy egy Cabernet sauvignon.)

A boraik jók. Sőt, néha nagyon jók. A 2009-es Heimann Barbár és a szintén 2009-es Heimann Franciscus pl a magyar vörösborok abszolút csúcsát képviselik. A legeslegszűkebb élmezőnyt. A 2011-es évjárat is kiemelkedő volt mindkettőből - talán kicsit a 2009-esek mögött, de magyar vörösboros viszonylatban mindkettő 2011-es igencsak csúcsot jelent. (Belegondolva, hogy a Franciscus egyik alapja a majdnem unalomig ismert Sagrantino fajta, ami majdnem a jó ivású borairól híres - csak pont nem - ez nem kis teljesítmény.)

A Bikavérjei szintén nagyon jók, megbízhatóan, évről évre. Remekül egyensúlyoznak a tartalmas és a jól iható vonalon - bőven van bennük anyag, nagyon jó anyag, és veszélyesen jól csúsznak. A Viognierjeik is abszolút korrektek szoktak lenni, bár a 2014-est nem kóstoltam, attól egy kicsit tartanék, mert a Viognier rendkívül érzékeny az ideális szüreti időpontra, pontosabban az ideális érettségre és hát 2014-ben voltak gondok, ugye.

Ja igen, az Alte reben Kékfrankosaik pedig szintén évről évre a legjobb magyar Kékfrankosok között vannak. Érdemes kóstolni őket.

Összességében én nagyon kedvelem a Heimann borászatot, bár vannak tételek, amiket soha nem kóstoltam (alap Kékfrankos, alap Merlot), meg van, amiket nem feltétlen ajánlanék (Boromissza), de a felsőbb régiókban igen-igen jók szoktak lenni.

"Nem ertek egyet azzal, hogy ezek a "gittegyletek" foloslegesek lennenek."

Én sem. :) Miért, ki állított ilyet?

"Az allitasod szerint nincs szukseg ezekre a gittegyletekre""

Én aztán biztosan nem állítottam ilyesmit. Még csak nem is utaltam ilyesmire, még közvetetten sem. Ha megnézed, én azt állítottam, hogy _én_ a klónszelekciós munkálatokat tartom _érdekesnek_. Ezen kívül fontos is, lsd lentebb. Ez viszont semmilyen módon nem implikálja azt, hogy a gittegyletek ne lehetnének hasznosak, jók, akármilyenek.

"a P9-tol a P22 ig, azt kell tudnia mindenkinek"

Dehogy kell. És ismételten nem is állítottam ilyet. Egy szimpla fogyasztónak nem kell tudnia, hogy milyen klón bora került éppen a poharába. Viszont az eredmény más lesz. Fűszeresebb, könnyedebb, gyümölcsösebb, vagy épp tanninosabb - meghatározza a fogyasztói élményt. Ezen kívül házasításoknál is nagy szerepe lehet, hogy melyik klónt használjuk. Arról már nem is beszélve, hogy érdemes tudni, hogy milyen talajon, milyen mikro- mezo- és makroklimatikus adottságok mellett, milyen művelésmódnál melyik klón hogy viselkedik. Lehet ha én akarok egy középmagas kordont bazalttufán, ahol baromi nagy hőösszeget kap, más klónt érdemes használni még ugyanolyan eredmény elérése érdekében is, mint egy gyalogtőkés ültetvényen, löszön, egy hűvös völgyben. Mondjuk. A klónszelekció jelentősége nem abban áll, hogy a fogyasztó ismerje ezeket a klónokat - megemlíteni is csak azért említettem meg, mert úgy sejtettem, hogy esetleg téged érdekelne bővebben -, hanem abban, hogy a saját fajtáinkat jobban tudjuk kihasználni, jobban tudjuk igazítani egy célhoz, illetve a terroirhoz. És, hogy ezáltal a fogyasztó egy jobb, szebb, ütősebb élményben részesüljön. (Az, hogy emellett én érdekesnek is tartom, meg szintén nem kell, hogy bármely fogyasztót érdekeljen.)

Egyébként, ha már megkaptam a magamét a klónszelekciós eszmefuttatásért, függetlenül minden félreértéstől és szalmabáb-érveléstől: Az a helyzet, hogy a borászat egy szakma. Egy kőkemény, rendkívül szerteágazó szakma. És ahhoz, hogy borászatszinten, borvidékszinten és országszinten menjen előre a szekér, fejlődjünk, rengeteget kell tenni, dolgozni, kőkeményen, rengeteg áldozatot hozva, rengeteget kísérletezve, rengeteg ideig - nemzedékeken át. Ismétlem: kőkeményen. Elhiszem, hogy egy fogyasztót ez nem érdekli, bár talán egy fogyasztónak sem árt tisztában lenni azzal, hogy milyen szerteágazó munkálatok folynak a háttérben, de ha valaki megkérdezi, hogy mi a véleményem Heimann Zoli borászati tevékenységéről, furcsa, hogy utána értetlenkedik, ha beszélek róla. A klónszelekció a borászati tevékenység témakörébe tartozik, maximálisan, és akárhogy is nézem a címet, te kérdeztél rá.

Valamiért úgy látom, hogy nagyon nem sikerült a hozzászólásomat akár csak megközelítőleg is értelmezni, amit furcsállok, mert szerintem nem írtam félreérthetően. Ha van kedved, az általam most leírtak fényében fuss neki még egyszer, a szalmabábokat pedig nyugodtan hagyjuk a pályán kívül :)