Átlagosan mennyit költötök havi szinten borra- égetett szeszre?

Borbároknál egész konkrétan 0,75, Palack, Kadarka, Drop Shop elsősorban. Másodsorban valamelyik DiVino, ha valakinek az a kívánalma, akivel vagyok.

Igen, minőségre törekszem - soha nem cél a berúgás, a gasztronómiai körültekintés a cél, amelyen belül nekem bizonyos okokból a bor van a legelső helyen.

Igazából nem csak a minőség, meg a kulináris élvezetek a cél, hanem a tájékozódás, ismeretszerzés. Igény szerint ezt kifejthetem bővebben :)

Amíg hetente voltam borkóstoláson haveri körben éves szinten 18-20 ezer elment erre a mókára havonta. Most, hogy havi egy alkalommal megyünk el italozni és otthon napi 1 poharas átlagot tartom, így 5ezer forintból megáll sörre-borra. Nyáron több, télen kevesebb.

Töményet csak ritkán veszek, főleg, hogy tavaly lefőtt a családban a fejenkénti maximum :) Azok inkább demizsonban korosodnak.

Falk Miksában nem tudok borbárról, pedig ismerem azt az utcát - na meg nem is túl hosszú, hogy valamelyik végén elbújjon egy jobbféle borbár. Szerintem te pont a Drop Shop-ra gondolsz, de az nem a Falk Miksán van, hanem egy utcával arréb, a Balassi Bálint utcában. Mindenesetre egyetlen háztömb választja el a Falk Miksától. A Falk Miksában egy Tokaji Borozó nevű hely van, ami valóban nagyon régóta ott van, de azt aligha lehet borbárnak nevezni, és jól öltözött úri közönség is viszonylag ritkán látogatja. Az egy szimpla borivó, és ne akarjon senki ott a magyar bor mélységeiben elmerülni, mert esélyes, hogy utána soha többé nem akar majd magyar bort még látni sem, nemhogy kóstolni.

No, mindenesetre éttermek. Egyrészt gyakorta az úton vagyunk, kell valahol enni jellggel működik a választás - olyankor nagyjából, amit a gép dob. Gondolom, erre vagy kevésbé kíváncsi. Ha tervezetten, gasztronómiai célzattal megyek étterembe, akkor az olyan kevésbé felkapott, és nem Michelin-csillag várományos (de azért amit én egy Gault-Milleau rendszerben 11-14 pont környékére taksálnék) helyeket szoktam megcélozni, ahol a személyzet szenvedélyből dolgozik, mert érdekli őket a gasztronómia, és ahol nem az a cél, hogy ledaráljunk x vendéget t idő alatt, hanem, hogy egy vendégnek a lehető legteljesebb legyen az az étkezése. Olyan helyek, ahol (legalábbis egy részüknél biztosan, de nem mindehol próbáltam :) ) nem néznek hülyének, ha odaszólok egy nappal korábban, hogy x órával az érkezésem után ugyan tegyenek már dekanterbe valamilyen bort. És ahol jó alapanyagokból próbálják kihozni, amit lehet.

Csak, hogy konkretizáljak is:

- Don Leone: [link]

- Nothing but the blues: [link]

- Stelázsi: [link]

- Chess: [link]

- Oinos: [link]

- St Andrea: [link]

Itt ugyan a nevében a St. Andreának, az Oinosnak, valamint a Stelázsinak a nevében ott van a borbár szó, de valójában ezek éttermek, nem pedig de facto borbárok, mint amiket pl. a borbárok között felsoroltam, szóval ne tévesszen meg a megnevezésük. (Amúgy most nézem, a St. Andreát a legújabb GM kalauz 15 pontra adta, ami azért nem kicsit baromira jó.)

Félek, csalódást fogok okozni. Ha menet közben ugrok be bármilyen étterembe, mert épp enni kell, akkor érzésre teszem, nem okostelefonos utánajárás után. És az a helyzet, hogy gyakorta egyszerű csárdák is kellemes élménnyel tudnak szolgálni. Sőt, ha már boros az eredeti kérdés - sokszor egy egyszerű, vékonyka olaszrizling, kadarka, akármi is jól tud esni ezeken a helyeken. Van ennek egy hangulata. Nem fine dineing, nem argentín angus marhából csinálják a rib-eye steaket, miközben valami jobb féle bordeauxi cuvéet kínálnak mellé, erősen hozamkorlátozott szőlőből, hanem marhapörköltet lehet kétpofára zabálni, valami kadarkával, ahogy úgy termett, ahogy. Ez is kell. Sőt, útközben leginkább ez kell. Szóval jóféle sztorim nincs.

Viszont úgy érzem, téged az éttermek jobban érdekelnek az italoknál - lehet érdemes lenne a megfelelő kategóriában is feltenni egy kérdést. De ha már itt vagyunk, mesélj, te mit vársz egy étteremtől, mit keresel bennük, már hangulatra, színvonalra, hozzáállásra, bármire, valamint mik a kedvenc helyeid.