Férfitársaim bizonyára ismerik a magyar sörök jelentős részét képező kukoricadara jelenlétét! Ti hogyan értékelitek ezeket a söröket?

Asszem nem a kukoricagríz a legnagyobb baj itt (bár bajnak éppen baj), mert ha arra kerül a sor, inkább iszok egy Drehert (pedig kukoricadara, komlókivonat), mint egy Heinekent (pedig az „tiszta”).

A német Reinheitsgebot egyébként már 1993 óta nem érvényes, bár a kukoricadara azóta sem engedélyezett Németországban (csak komlókivonat, illetve stabilizáló-, derítőszerek és cukrok – [link] ).

A Borsodi cseh tulajdonosa nyilatkozta, hogy azért van a magyar sörökben kukorica, mert a magyar ízlésvilág ezt szereti... hogy szakadt volna rá a cefréző tartály... meg azt is mondta, hogy a cseh Staropramen ugyanolyan ízű, mint a magyar Szaroprámen. Amióta ők gyártják, azóta nem veszek, pedig előtte nagyon jó volt.

A kérdésre válaszolva, én kerülöm a kukoricás söröket, mindig megnézem miből készül, ha meglátom a kukoricát, visszateszem. A kivétel a Soproni, amit akkor veszek, ha olcsóra vágyok. Az sem jó, de annak szoktam meg az ízét.

Életem legjobb világos söre egy Csehországból hozott Radegast volt.

A kukoricás söröknek más a színük.

Én ízében nem édeskésséget, hanem inkább savanyúságot vélek felfedezni. Ha hagyod felmelegedni (főleg nyáron), akkor ez a savanyodás még intenzívebb lesz.

Amúgy el kell különíteni a kukoricát is tartalmazó söröket (Az USA-ban ennek aránya a terméken belül 50 % is lehet.) és a kukoricasört (amit a bennszülöttek már Kolumbusz előtt is készítettek), azaz a chicha-t.