Pannonhalmi vagy a rezangyal fozde palinkai a finomabbak?

Senki sem mondta, hogy a Rézangyal olcsó... épp az a baj, hogy ilyen színvonal mellett illene olcsónak lennie, nem pedig kisüveges díszpálinkának. Ajánlom figyelmedbe, mit írtak az MGE-nél a Rézangyal barackról – „oldószeres illat, keserű, kajszijelleg nem észlelhető (10 pont)”. Ha egy szakmai zsűri ilyet mond, az már nem egészen a „neked nem ízlett” kategória. (Egyébként nagyon tanulságos teszt, ajánlom figyelmedbe, mielőtt további naiv feltételezésekbe mennél pálinkaügyben: [link] ). A tesztben szereplő több egyéb pálinka mellett volt szerencsém a Rézangyal barack akkori változatát is kóstolni, és igen kérlek, az szutyok volt. Konkrétan annyira szar volt, hogy akkor még nem tudtam eldönteni, ez az igazi Rézangyal barack, vagy a vendéglátós illegális pálinkát árul a rézangyalos üvegből. Ez éven is kóstoltam, most már nem volt oldószeres, hanem simán csak felejthető. Megérné mondjuk az ára felét. A szilvájuk pedig két különböző alsókategóriás pálinka előnyös keveréke, de ettől sajnos még rossz marad – nagy arányú jellegtelen olcsópálinka egy kis karcos-ecetes selejttel „megbolondítva”. Így nem ízetlen és nem is ihatatlan, és kulturáltan emlékeztet az „igazi jó” (kontár) háziszilvára, na pl. ezért lehet eladni annak ellenére, hogy gyakorlatilag selejtet tartalmaz.

„Ugygondoltam, hogy ami a kevesebb az a minosegibb.”

A Rézangyalnál is úgy gondolták, hogy úgy fogod gondolni. Pálinkánál ne feltételezz semmit se a méretből, se a csomagolásból, se az árból. Mert átvernek. Mert a pálinkavásárló jellemzően nemcsak azt nem tudja, hogy milyen egy igazán jó pálinka, hanem azt sem, hogy mit várhat el egy röviditaltól literenként 10-14e Ft-ért. Még be is vallod, hogy kizárólag azért azt vetted le a polcról, mert jó a reklám... na ezzel egyáltalán nem vagy egyedül.

A pálinka piacán irtó nagy káosz és blöffölés uralkodik, gyakorlatilag ha egy pálinka mögött bármiféle reklám és márkaépítés van, akkor azt minőségtől függetlenül legalább 10-14e Ft/literért adják el. Olyan seíze-sebűze hulladékok léteznek még 14e/literért is (ne különleges gyümölcsre tessék gondolni, csak szilva és barack), hogy ismeretlen főzdéktől már rég csak minipalackokat merek kipróbálni.

Hát igen, Phoney, én nem is szerettem volna így fogalmazni, hogy "Konkrétan annyira szar volt", de hát igen, végülis minek szerénykedjünk, nevezzük nevén a dolgot :D

Amúgy én egy legalább 7 féle rézangyalt biztos próbáltam már, egy volt köztük nagyjából iható.

És igen, az a legnagyobb probléma, amit írsz (egy másik kérdés alatt már én is taglaltam): az embereknek fogalmuk sincs, hogy mit is kell nyújtania egy pálinkának - meg egy csomó más dolognak. Döbbenetes élmény, de látom, tapasztalom, hogy konkrétan hibás, elő-utópárlatos pálinkákra bólogatnak elismerően, de más területen is ugyanígy: szanaszétoxidálódott borhullákat képesek jóízűen meginni. Ha valaki azt mondja nekik, hogy jó, amit isznak, megtámogatva valami filizófiával (ti. ilyen a somlói stílus, vagy tokaji stílus, vagy egyszerűen 10ezerbe került a palack), és/vagy van bennük egy jó adag cukor, akkor meg aztán jön az elismerő bólogatás is.

Egyrészt nincs összehasonlítási alap (ha van, és hosszú időn keresztül isznak minőségi termékeket, egyből észreveszik ők is, szóval nem, nem azzal van a baj, aki ki meri, illetve ki tudja mondani, hogy a király meztelen - csupáncsak az emberek többsége nem látott még ruhát, így nem tudja milyen is az), másrészt meg nem is szokás nagyon figyelni tudatosan az ízekre. Ami leginkább értékmérő az az ár - ha bármit beárazunk kellően magasra, akkor az azt sugallja, hogy igenis jó termékkel van dolgunk. És elhiszik a fogyasztók.

Immáron két éve megrendezik a somlói borok mustráját Pesten, a szaksajtó, borakadémikusok, más vidékeken dolgozó borászok előtt. A tavalyi etapon egy somlói bortól nagyjából felfordult minden jelenlévő gyomra - az konkrétan 10 ezer/palac körül árulták. És igen, ment. Mert ennyiért nem lehet rossz. Hát, de.

A Rézangyal egyrészt igencsak elárasztotta a piacot, nagyon nyomja magát, másrészt úgy áraz, ahogy, a külsőségekre nagyon figyel, ennyi elég a sikerhez. A minőség sokadlagos, nem az fogja az eladásokat nyomni. Szomorú.

Az eddigiek közül általánosságban jó volt az Agárdi, a Sáppusztai, illetve többnyire a Pannonhalmi és az Árpád is. A Márton és Lányait is az Agárdi mellett lehetne említeni, de legutóbb a barackjukból kicsit ízetlent kóstoltam, és más is panaszkodott rájuk, szóval őket most nem annyira merem ajánlani.

Konkrét gyümölcsöket több főzdétől is tudnék ajánlani, de általában a jobbak sem tudnak mindenből jót csinálni. Azt talán csak az Agárdira mondtam volna eddig, hogy egyik alapanyagnál sincsenek elveszve, ők még a fehérrumból is kihozták a szépet, pedig az nem egyszerű. Persze ettől még nem az Agárdi a legjobb, nem mindenkinek tetszik az a híg-olajos stílus.

A Nobilis szilva és barack a két legízetlenebb pálinka volt, amit eddig kóstoltam; igazából annyira nullák, hogy újra akarom kóstolni valahol, hátha csak tönkrement a kóstoló vagy valami, bár erre kicsi az esély.

A Suhancosra sose szántam rá magam, de ha engem kérdezel, kerülj minden olyan pálinkamárkát, ami 40% alatti és CSAK ágyas van belőle. Arról nem beszélve, hogy a marketingje diszkópálinkaként pozízionálja, erről többet asszem nem is kell mondani róla.

A Gönc Aranya főzdéről most hallok először.

A Békési három szériát gyárt:

--Disznótoros: megvolt a barack és a szilva, mindkettő cudar, és ehhez képest még a literes kiszerelés is drága.

--Békési Manufaktúra: a szilva, a barack és a birs is nagyon közepes, miközben annyiba kerülnek, mint az Agárdi vagy a Pannonhalmi.

--Békési Prémium: nem kóstoltam, de a fentiek után ár/értékben ettől se várnék sokat.

Arról nem sokat tudok, hogy mi folyik a Corvinus-képzésen, de az biztos, hogy szükség van ilyenre. A 90-es évekre teljesen eltűnt itthon a felsőkategóriás pálinka hagyománya, úgyhogy ahol ma tart a magyar pálinkaszakma, azt lényegében a nulláról érte el az utóbbi évtizedben. Mikor 2002 után elkezdődött ez a nagy pálinkareneszánsz, a legtöbb „prémium főzdében” még a normális párlatelválasztás is túl nagy kihívás volt. Kb. mintha egy drága étterem mesterszakácsa nem tudná megsütni a húst, mert vagy félig süti át, vagy odaégeti.