Kiralyleanyka vs szaraz Furmint?

Hajh, peky85, én néha nem értelek téged. Már egy korábbi alkalommal, amikor a kadarka rátermettségét vontad kétségbe, beszéltem arról, hogy nem működik az a naiv elképzelés, hogy egy szőlőfajta borát megkóstoljuk, és meg is ismerjük azt, akár csak nagyon körülbelülre.

A link: http://www.gyakorikerdesek.hu/etelek-italok__bor-sor-rovidit..

Ott a kettes hozzászóló voltam.

Két mondatot emelnék ki az ottani válaszomból:

"Első körben szerintem érdemes leszögezni a borral kapcsolatos legfontosabb dolgot: egy-egy szőlőfajtából millió féle bor készíthető, olyannyira, hogy nem is hinnéd, hogy jé, ez ugyanaz a fajta."

és

"Ha kóstoltál kilencvenkilenc féle kékfrankost, simán lehet a századik teljesen más, mint az előző kilencvenkilenc, és teljesen új élményt nyújt."

Kékfrankos helyére tetszőleges fajta helyettesíthető.

De, hogy valami újat is hozzátegyek: egy-egy szőlőfajta megismeréséhez, na nem termesztésre, hanem csak kóstolásra is, sok-sok éves tapasztalat kell, amíg az ember legalább egy 5 évjáratból megkóstol könnyűt, testeset, reduktívat, oxidatívat, fiatalt, öreget, héjon áztatottat, nem héjon áztatottat (fehérnél persze), túléretten szüreteltet, technológiai érettségben szüreteltet, éretlenebbül szüreteltet, csontszárazra erjedtet, maradékcukrosat, x és y és persze z termőhelyen termeltet, tehát löszös talajról, rioluttifáról, bazaltról, mészkőről, meg amiről csak lehet, meleg vidékről, kevésbé melegről és így tovább. Ez sok-sok tucat bor megkóstolása fajtánként. És igen, ezek után lehet _nagyjából_ azt mondani, hogy az ember kóstolói szempontból már kapisgál egy fajtát.

Nem azt mondom, hogy nincs értelme ilyen összehasonlításoknak, mint amit te csináltál most. Azt mndom, hogy ez egy írtó kis darabja egy hatalmas kirakósnak. Szedj össze több darabot és még többet és még többet. Készíts magadnak nyugodtan jegyzeteket, és rendszerezd a tapasztalatokat. Szervezz, vagy vegyél részt tematikus kóstolókon. És a végén lehet valamire menni.

Királyleányka... nem éppen az a fajta, amiből a hihetetlenül igényesen elkészített borok tömegei állnak a szaküzletekben. Talán ha egyszer (!!!) ittam olyan királyleánykát, amiről tudtam, hogy igen, megvolt a szőlőben az a maximalizmus, ami egy jó borhoz kell, és a pincében sem volt a jó alapanyag elrontva. Egyszer... a többit meg minek számoljam, vagy elemezgessem, bármely szőlőből lehet rossz bort csinálni, ezt garantálom. Mindenesetre a királyleányka nem az a fajta, amire az igényes magyar borászat a jövőt szeretné építeni. Hogy ennek mi az oka, nem tudom - a királyleányka pont az a fajta, ami az én látókörömet és figyelmemet is elkerülte, ugyanúgy, mint oly sok borrajongóét, borászét, borszakértőjét, sommelierét, és egyáltalán, a borhoz bármilyen szinten kapcsolódó emberét. Finoman szólva nincs az érdeklődés középpontjában. Az egri borvidéken kövé alapanyagként már találkoztam vele igen jó borokban. Egyébként az egyik felmenője, a leányka némileg elterjedtebb, meg talán jobban ismert is.

Furmint... hát igen :) A furmintról meg regényeket lehetne írni, bár ettől most eltekintenék. Maradjunk annyiban, hogy jelenleg a magyar borkészítés reménysége. Még nagyon az út elején járunk vele. A száraz furmint sztori gyakorlatilag kevesebb, mint 15 éves. A 2000-es Királyudvar úrágya volt az a mérföldkő, ami igazán beindította a gépezet kerekét - talán máig megismételhetetlen ikonikus bor, de annyi bizonyos, hogy bortörténelmi jelentőségű. Szóval kevesebb, mint 15 év, és ennyi időnk volt arra, hogy egy szőlőfajtát, ami évszázadokig édes borok alapanyagául szolgált, nagy, vilászínvonalú száraz fehér alapanyagnak (is) képezzünk át. Mondanom sem kell, még a követendő irányvonalak sem kristályosodtak ki, nagyvonalakban sem. Meglátjuk, merre sikerül jutnunk vele. Mindenesetre úgy gondolom, nem csak Hegyaljának nagy reménysége a fajta, bár a legtöbb ember azzal a vidékkel kapcsolja össze fejben.

Csak hogy valami konkrét vélemény is legyen: fogalmam sincs, hogy csak idén mennyi furmintot kóstolhattam, de két tucatot legalább... valószínűleg megvolt három tucat is... vidékre lebontva a legtöbb tokaji vot, második legtöbb talán somlói, de volt mindenféle. Személy szerint úgy látom, hogy ez a fajta remekül képes megjeleníteni a termőhelyet, a terroirt. Egy riolittufa, egy andezit, egy bazalt, vagy éppen egy löszös talaj közötti különbség nagyon szépen kijön. Ezt úgy kell érteni, hogy az egyéni - alkalom adtán óriási - eltérések mellett is kellő gyakorlattal jól érezni, hogy igen, ez somlói, igen, ez mádi, vagy tállyai, és kilóg közülük is karakterre mondjuk egy balatonboglári. Ismétlem: a hatalmas egyéni különbségek mellett, amit mondjuk két somlói között lehet érezni. De azért ott van a bazalton termett szőlőre jellemző ízvilág. Szóval véleményem szerint ezt a furmint nagyon jól tudja. Ízében én nem a gyümölcsösséget emelném ki - ez valószínűleg soha nem lesz a furmint legnagyobb érdeme és legerősebb ízjegye, annak ellenére, hogy természetesen többé-kevésbé megvan ez a karaktere is. Amit én kiemelnék, az előzőekben elmondottakkal összhangban, az az ásványossága. Nem tűnik túl egyszerűnek megszelidíteni, öltönybe öltöztetni, elegáns fehérbort csinálni belőle, van egy kis rusztikusság benne, egy barbár-én, egy baltával faragottság. Ez nem feltéten hatalmas divat mostanság, de egyrészt számomra igen érdekes és izgalmas tud lenni, másrészt segít abban, hoyg ne essünk abba a hibába, hogy a "légiesen törékeny" euferizmus zászlaja alatt semmitmondó borok szülessenek belőle... akárhogy is, jelenleg ezt a fajtát tartom a legjobb magyar szőlőfajtának borkészítéshez. És nem vagyok egyedül a véleményemmel... Ismételten: meglátjuk, mi lesz belőle.

A lényeget értsd: nem szabad sok következtetést levonni egy-egy, vagy akár öt-öt bor alapján egy fajtából. De ezt fentebb részletesebben kifejtettem :)

Szabad megkérdeznem, hogy melyik konkrét furmintról és királyleánykáról van szó, csak kíváncsiságképpen? :)

Ásványos íz... hmmm... Vegyél egy szentkirályi ásványvizet, meg egy theodórát. Érezni fogd a különbséget. De tudod mit, maradjunk boroknál és konkrétumoknál: Kreinbacher borokat lehet venni 1600 Ft-tól (minőségükhöz mérten is nevetségesen olcsón), gyönyörűen átjön, miről is van szó. Ha maradunk a furmintnál, üsd be ezt a google-ba:

KREINBACHER Somlói Furmint 2012

(Konkrétan nem linkelhetek, mert egyből törlik, akármelyik borkereskedést linkelem... azt bezzeg nem, amikor az Aldiról, Tescóról, Auchanról, akármiről van direktben szó, de mindegy...)

Nem tétel, és egyből érezni rajta, miről van szó... olyasmi jegyeket lehet fellelni az ízében, mint amilyen illata a kovakőnek van. Tudom, nem feltétlen egy szinesztézia a legjobb útmutató, de hirtelen nincs jobb ötletem, hogy lehetne jól megértetni, mire is gondolok.

Ha kicsit mélyebben akarsz elmerülni a dologban, és több pénzt szánsz rá, akkor pedig javaslom, hogy próbáld ki Balassa István furmint-trilógiáját. Egy cikk róla:

[link]

Google keresőszó vásárláshoz:

BALASSA Betsek Furmint Válogatás (Andezit-Riolit-Kvarc) 2013

Az a Gegenfield az nem Degenfeld véletlenül? :D

Amúgy igen, a Theodórának van ásványosabb íze, jól emlékszel. A többit privátban.