Melyik sörfajta a kedvenced?

A saját főztöm a top, minden kis hibájával együtt (amikre tudom a gyógyírt, csak a zsebem nem tudja egyszerre beszerezni mindet). Nyilván a legtöbb kraft sokkal jobb, és a jobban felszerelt sörfőző cimborák cuccai is állva hagyják, mégis jobban szeretem a mai arcát is a söreimnek, soha vissza nem térő időszak ez tulajdonképpen. És milyen jó is lesz ez így! :) Valahogy szívesen belefásulnék a saját NEIPA variációim kóstolgatásába már, persze eljön az is, csak még elég sok másodperc múlva... Addig marad a 4%-osok zöme, valamiért azok közt kevesebb az igazán rongy, és még az se ihatatlan... Bár az időszakosan poloskaízű Riesenbrau alatt megrezzent a léc egy-két nyárral ezelőtt... :) Ami a lópokróc-beütéses első főzésemnél még mindig élvezhetőbb volt, mégse fogyott volna annyira valószínűleg... Mostanában élem majd a hidegoldali oxigénkitettség elleni harcom első tétova lépéseit, remélem a nagy közös tapasztalat rám is érvényes lesz majd azzal a drámai minőségi előrelépéssel. 80-400 közti korsónkénti anyagárakkal el lehet hobbizgatni, főleg hogy az eredmény valahogy mindig szerethetőbb bárminél, amit boltban kapsz.

A Steam ipája kimondottan kedvencem, amikor már kattogok egy bármilyen ipára, ami a házira emlékeztet, és nincs itthon semmi. A hétórányi főzőnapok nem mindig férnek bele, a jó cucc meg kopik, mintha sose lenne holnap. Ilyenkor gazdaságosabb a stabil Van Pur receptet kortyolgatni. Havonta azért próbálok kraftot is kóstolni egyet-egyet, de ha az átlag fogyasztásomat kellene abból kigazdálkodni, elég nagy bajban lennék.

A Pennyben szokott lenni ilyen O'Stout nevű valami, ránézésre inkább barnasör, ízre meg full jóféle kávé meg egy kicsi zölddió az utóízében. Árban nem rossz, tekintve, hogy 7,2%-os, és a vizes íze ellenére se lóg ki az alkohol belőle, a kávéssága pedig kimondottan szerethető. Ugyanott az Edelmeister búza is rokonszenves, persze ne várjunk csodát, de egy normális kis búza, főleg azért az árért (a SteamBrew 0,33-as búzája kenterbe veri persze, de az kimondottan jól is sikerült nekik). Edelmeisterből a Red is egész jó, azzal a suta, de valamiért még élvezhető malátaszerű ízével, meg is érte az árát, amikor akciós volt 250-ért a kis 5%-os cucc... Pennyben egyébként a 4%-os Arany Korsó is most egész ehető, van valami nem túl hihető gabonássága és halvány aromakomló jegyei, mellé szép lett a kis kesernyéje is, ebben a népieskedő újabb csomagolásban.

A kőbambi szerintem ízre nem rossz, csak jó helyen kell venni, ahol nem jár napon egy percet sem, vagy a dobozosnál maradni. Az összes bajom a másnapi fajansz kaland vele, és túl következetesen hozza, biztos nem valami más az oka mindig, de csak a kőbaltásnál, semmi másnál. Szóval nincs az az akció, de attól még ízre eléggé rendbe tudták rakni, kukorica ide vagy oda.

A Soproni IPA olyan még, hogy időnként elkezdek vágyni rá. A legelső recept volt az igazi, de a mostani se vészesen rossz, csak ezért az árért ez a kis karamell plusz földesség nem akkora élmény, mint eleinte 280 körül az a finom rózsaillat, ahogy előbújt a már-már répaillatú földességéből, miközben át-átbújkált bodzába... Azt az ízt ha itthon elérném, verném a seggem a földhöz. Gyanús egyébként, hogy nagyon jó helyről kell venni a friss kivonatokat hozzá, és nem feltétlenül komlókivonatban gondolkodunk... Bár franc tudja, előfordult, hogy Steamből is kiszaladt egy kis virágosság, asszem csak büfiben, de az is valami...

Más sörök a kraftok kivételével valahogy nem csúsznak annyira. Nem mellesleg a másnapjuk is nehezebb (még ha nem is a Kőbányai fajtájú nehézség). A Dreher is csak egy nagyon drága ásványvíz, végtelenül semmilyen. Talán a szűretlen Staro, ha azt látod rajta, hogy Prága az elkövetője, de arra se kapnék rá, pedig tényleg szép és hibátlan. Még ezeknek ehető a másnapi hangulata is. A hazai polcokon jórészt megúszások sorakoznak sör helyett, még kraft érában is, csak ott azért nem olyan egyszerű kiszúrni, hogy bármivel is spóroltak volna. Inkább az áruk a baj, meg hogy a szállítólánc segghülye az egészhez rendszerint.