Van okom félni?

A véleményem szerint a párom (30 éves) mostanában elég sokat iszik. Ha van behűtve bor vagy rövid (mert mondjuk valamelyik este, ha olyan a hangulat, akkor szeretném kinyitni, de nem tudom, mikor lesz ez, ezért a hűtőbe teszem, hogy jó hőmérsékletű legyen, ha kell), nem marad ott sokáig, meglátja és rögtön koccintani akar vele. Ha veszünk valamit együtt, azt már aznap ki kell nyitni, ha marad belőle, addig issza (kb mindig ugyanolyan mennyiségben), amíg el nem fogy. Ha ez 3 nap, akkor 3 napig. Nem rúg be tőle, annyit nem iszik, rendszerint ez 3/4 üveg bor vagy 3 pohár "decis" vodkanarancs (mert hogy nem felest rak bele, mondván, azt meg se érzi, meg az íze se olyan jó úgy). Én már nonszensznek tartom, hogy titkolnom kell, ha vettem egy üveg bort.

Lehet vele beszélni valamennyire, például tegnap is akart inni, de figyelmeztettem, hogy hétfőn és kedden is ivott 2-2 deci vodkát, ma már nem kéne. Kicsit problémázott rajta, mert hát "2 deci az semmi nem volt", de végül nem ivott.

Van úgy, hogy a munkája miatt el kell utazzon két hétre bentlakással, ott nem okoz neki gondot, hogy ne igyon egy cseppet se (tényleg nem iszik olyankor, lehetősége se lenne rá), de ha hazajön, akkor napokig iszogat utána esténként.

Az apja alkoholista, ebből a szempontból kezet foghat az én apámmal. Láttam, hogy tesz tönkre családokat ez a betegség és nem akarom, hogy az én életemet is erre vigye.

Van biztos munkája, az élete teljesen rendben van egyébként, nincs a háttérben semmi, ami miatt görcsölne és így kéne oldania.

Van okom aggódni vagy én lihegem túl?