Ha vendégségbe megyek (nem egy nagyon jó haverhoz, hanem egy kedves ismerőshöz), tényleg illetlenség tőlem, ha nem fogadom el az ételt, mert nem szeretem vagy kiválogatom belőle azt, amit nem szeretek?

Ha én valakit meghívok és füzni akarok neki, akkor elötte megkérdezem van-e valami amit nem szeretnek...

Ha ezt nem kérdezték meg töled akkor így jártak...

Ha én lennék a vendéglátó, akkor nem sértődnék meg azon, ha kikotrod a gombát, de az étel többi részét megeszed.

Vagy ha már vendégül látok embereket, előtte azért megszoktam kérdezni, hogy szereted e a gombát, mert épp rántott gombát akarok csinálni. Ha a válasz az,hogy nem, akkor készítek külön valamit, vagy tök mást főzök.

De személy szerint nem sértődnék meg a kikotrásos dolgon, de azon se, ha azt mondod, hogy nem kérsz enni, mert nem szereted. De nyílván ez ember függő, ki hogy reagál

Szerintem inkább az illetlenség, hogy vendégül látok valakit, és meg se kérdezem, hogy mit szeret, mit szokott enni.

Elsüllyednék inkább a föld alá, mint hogy retro sulimenzás konyhásnénit játsszak, aki eléd b**a a kaját, majd morog veled, hogy egyed má' meg. Ez nekem nem vendéglátás...

#7

Soha nem jártál senkinél ebédre vagy vacsorára? Körülbelül az emberiséggel egyidős szokás együtt étkezni.

Mindig, minden esetben megkérdezem a vendéget előre, hogy szereti-e ezt vagy azt. Ha ő is megmondja az őszintét így mindenki jobban jár. Nem te hibáztál, hogy nem etted meg amit nem szeretsz, de illetlenséget sem követett el senki.

Velem is megesett egyszer, hogy csirkepaprikással kínáltam meg valakit, és nekem volt kínos mikor lepiszkálta a bőrét. Bár ő nem vendég volt, hanem egy ismerős dolgozott itt nálunk bérért, de azért megkínáltam étellel.

Viszont ebből tanulva mindig egyeztetek már előre, hogy mit szól a menühöz a vendég.