Egy extrém introvertált gyerek, aki soha életében nem volt még buliban, nem vágyik szórakozásra, évek óta nincs szociális élete, hogy bírná ki az egyetemi kollégiumot?

Szerintem próbáld meg. Sokkal de sokkal olcsóbb, mint az albérlet és a kolik általában közel vannak az egyetmi épületekhez. Én nagyon-nagyon introvertált ember vagyok, de szerintem sikerült nyitottabbá válnom. Szobatársaim bevallották, hogy az első pár hónapban tényleg félénk voltam, de azóta nagyon jól elvagyunk. Ha albérletbe mennél csak még jobban kiesnél a társasági életből, nem tudnál soha semmiről, téged sem ismernének az emberek. (Ha alapból félénk vagy, gondolom tanórán sem tőled zeng a terem...) Ha meg kikapsz ilyen iszákost, vagy hangos emberkét, akkor tudsz tanulni máshol, sétálni a városban, nem kell mindig a koliban fent lenni. Végső esetben szobacsere. RENGETEG introvertált egyetemista van, aki szívesen elvan magában, ez egy mítosz, hogy itt mindenki bulizik. Ha nem próbálsz meg kicsit nyitottabb lenni, nem fogsz boldogulni az életben. Ez keménynek hangzik, de sajnos így van, én is szociofóbiás vagyok, nehezen ismerkedem, mindenkivel szemben elvárásaim vannak és még sok-sok rossz. De tényleg próbálkozni kell, ez olyan, mint a foghúzás, kezdetben nehéz és rossz, hogy nem vagy annyit egyedül, de utána megkönnyebbülés.