Ti mit tennétek a helyemben?

4 évig karatéztam, nagyon szerettem a sportot magát, de az embereket, akik ott voltak kevésbé. Elég klikkes a társaság, és főleg, hogy én lány vagyok, így fiúkkal nem is nagyon vegyültem soha. (1 jó barátnőm van onnan.)

Aztán megelégeltem azt, hogy a magasabb övesek mindig kötekedtek, beszóltak (nem csak nekem, másoknak is) és nem voltam hajlandó ezt tovább elviselni. (Nem olyan “kötekedés”, hogy kijavítottak volna egy-egy technikat, mert hogy tapasztaltabbak stb, hanem így teljesen jogtalan volt mindig)

Így odaálltam az edző elé, megmondtam neki, hogy szeretnék most egy kis szünetet tartani, amit teljesen normálisan kezelt, rendes volt, mondta, hogy nyugodtan, amikor pedig úgy érzem, hoy vissza szeretnék menni, menjek bátran.

Mivel már nagyon hiányzott ez az egész, 1 év után most visszamentem. De egyszerűen már elment a kedvem az egésztől, fogalmam sincs mit tegyek.

Már a legelső edzésen (ami múlt héten volt) lefikázták, hogy milyen gáz, hogy edzőterembe jártam, az nem olyan mozgás. (Addig edzőteremben edzettem, vagyis még most is igazából.)

Aztán a tegnapi edzésen az egyik magas öves, idős senpai (60 év körüli) olyat mondott nekem, hogy igazából nem is tudtam, hogy mit reagáljak rá. Idézem: “hát te már megint itt vagy? Már sokszor jöttél, ez már a második edzésed, nem? Megint fogsz szünetet tartani?”

Engem meglepett, pláne, hogy a semmiből jött (meg se szólaltam, nem kötözködtem soha senkivel azelőtt se), nem is reagáltam rá semmit, nyilván rosszul esett, de próbáltam azzal elhárítani a dolgot, hogy ez az ő problémája, ha abban leli örömét, hogy másokat piszkáljon.

Na de ezek után ismét meginogtam. Nem tudom, hogy akarom-e folytatni egy ilyen közegben. Egy lány van, akivel ugye jóban vagyunk, de ráadasul most ő is nagyon fura, elmeséltem neki ezt a sztorit és egyből nekem támadt, hogy mit vártam, meg hogy majd fognak még másért is beszólogatni, stb.

Csak most az is milyen már, hogy két edzés után úgy döntök, hogy mégse fogok járni, aztán meg majd ott röhögnek rajtam.

Teljesen tanácstalan vagyok, illetve eléggé elszomorított, mert már nagyon vágytam vissza, hónapokig érlelődött bennem a gondolat, meg a bátorság is, hogy visszamenjek egy ilyen hosszabb kihagyás után.