A ti ismerőseitek is állandóan nagyoznak?

Nem, én 4 évtizedek alatt soha nem tapasztaltam ilyet. Tudom, hogy van, sőt gyakori, úgy látszik, jók az ismerőseim :)

Igaz, nekem nem is lenne sokáig ilyen ismerősöm, nem szeretem az ilyesmit, s ha nem érdeklem, akkor minek is találkozzunk?

“nagyzolnak*

Az én barátaim is lelkesen mutogatják az új kocsijukat, naná, majd elrejtik. A nyaralásukat is elmesélik, hát kinek mesélje el, ha nem a barátjának. Ha egyszer megkérdezem tőle, hogy mi újság, akkor nyilván arról fog mesélni, ami lelkesíti, a jó munkája szuper fizetéssel, ha tudott venni kocsit, ha el tudott menni egy szép helyre... nincs ebben semmi rossz. Persze mivel barátok vagyunk, így vissza is kérdeznek, és akkor én is mesélek magamról, és merem remélni, hogy ha én lelkesen arról bugyborgok, hogy hazamegyünk karácsonyra, meg sikerült valami extrém nehezen beszerezhető, de nagyon áhított dolgot vennem anyukámnak ajándékba, akkor azt nem dicsekedésnek veszik, hanem együtt örülnek velem.

Komplexusok mindenhol, bezzeg mikor a folyamat siránkozó emberek igyekeznek túllicitálni egymást, hogy kinek nehezebb a sorsa, az teljesen rendben van. Együtt panaszkodni okés, együtt örülni nem szabad?