Az Asperger szindróma milyen a gyakorlatban? Miben különbözik egyértelműen a szociális fóbiától?

Minden Asperger-szindrómás, ahogy minden neurotipikus is, más és más. Ismerd meg őket, majd meglátod. Ahogy az előttem hozzászóló is írta, engem is pl. sok más aspie zavar, mert túl kontroll-mániásnak érzem őket, noha én is sokszor megkaptam a környezetemtől, hogy van bennem valami "főnökös". Azaz szeretem tudni, mi történik, miért mikor etc . De emelett nem vagyok szőrszálhasogató szerintem, amíg tudom, mi fog történni nagyjából.

Szociális fóbia... én pl. szeretem és vágyom időnként a társasgra, az más kérdés, hogy nagyon rövid idő alatt kimerülök (túl sok inger), és az időm nagy részét töltekezéssel kell töltenem, ami egyedüllétet jelent csendes helyen. De azt nem mondanám, hogy fóbiám van, sőt, tudatosan keresem a társas érintkezés lehetőségeit, talán épp azért, mert ennyire problematikus. De az egyedüllétre való vágyam talán másoknak főbiaként jön át, nem tudom.

Másoktól mág olyan jelzőket is szoktam kapni, hogy "mély", ami szerintem azt jelenti, hogy meg akarom érteni a dolgokat. A kíváncsiság megfigyelésem szerint tipikus aspie vonás.

Érzékenység, bár ez is eltérő, hogy ki mire nagyon érzékeny, én pl. a zajokra, emberi hangra, érintésre, színekre. Egyszer egy barátom narancsvörös pulcsija miatt volt egy kiborulásom, azóta is emlegetjük viccessen.

Az mondjuk nem ilyen vicces, amikor elmész a Tescóba és úgy érzed, hogy a színek "rá akarnak ugrani az arcodra", és minden egy kaotikus örvénylő képbe olvad. Vagy amikor annyira túltelítődsz egy helyzetben, hogy egyszerűen elájulsz. De ezeket mondjuk meg lehet tanulni előre felismerni/megelőzni.

Szóval, röviden, a szociális fóbia, ahogy a neve is mutatja, a társas élet nehézségeiben/ extrém mértékű kerülésében mutatkozik meg. Az Asperger bizonyos tünetei hasonlíthatnak hozzá, de emellett van egy sor más dolog is, pl. érzékszervi túlérzékenység, amelyeket egy elmélet szerint az agy hiperkonnektivitása/hiperplaszticitása okoz. Érthető, hogy egy ilyen személy számára a társas érintkezés egyszerűen "túl sok" lehet.

Az más kérdés, hogy néhány aspie az évek során begyűjtött negatív tapasztalatok hatására valóban félelemből kifolyólag kerüli az embereket, de ez egyáltalán nem szükségszerű.

Remélem, ez valamennyire megválaszolta a kérdésedet.