Ki mit gondol arról, hogy az élet tanít, (ha többféle dologról van szó, az is érdekel)?

Szerintem van benne igazság. Nálam van egy-egy momentum, ami mindig megjelenik. Sokan mondták már, hogy ez azért van, hogy tanuljak belőle, változtassak rajta.

Hasonlóság van az emberi találkozásokkal is: akkor, az adott pillanatban nem feltétlen, csak utólag jövök rá, hogy mit is jelentett az az adott találkozó.

Szerencsére volt 1-2 ember, akinek a személyisége nagyon megfogott, így akkor, amikor vele voltam (munkában, stb.-ben), akkor tanulhattam tőle, és nem utólag jöttem rá a vele való "Miért találkoztam vele?" c. dologra.

Ez a közhely csak azèrt született meg, hogy emberek a szerencsètlensègükre nèmi vígaszt nyerjenek.

Pèldául szerintem sokan ezèrt mondják azt down kórban szenvedő gyerekek milyen különlegesek ès mennyi mindent lehet tanulni egy ilyen beteg gyerektől. Miközben mègis mit lehetne? Vagy mitől lenne különleges?

Szerintem XXI.században azèrt tanul mindenki mindenből, hogy a valóságot tagadni tudják...

Nem hiszem az èletből sokat lehetne tanulni. Maga az èlet csak èlet. Egy gondolatból, egy elkèpzelèsből vagy egy könyvből vagy filmből lehet tanulni, de az èletből? Inkább akkor mondjuk azt, hogy ahogyan èled az èleted ès leszel tapasztaltabb abból tudsz valamit "tanulni".

Az èletből való tanulás az kicsit olyan, mint az èlet iskolája, nem?

Èrted most ha negyven èven keresztül egy gyárban dolgozol ès reggel bemèsz este meg kijösz a gyárból. Akkor az èletből hogy tanulsz?