Nektek van/volt részetek "bullyingban"? Ez egy anonim oldal, így mesélnétek?

Általános suliban az alsós osztályfőnököm valamiért kinézett magának, a mai napig nem értem, miért (kitűnő tanuló, csendes, visszahúzódó gyerek voltam, nem sok vizet zavartam)... Mára már rájöttem, hogy valószínűleg valami magánéleti baja volt, és rajtam vezette le a feszültséget. Nem értettem, hogy a többi gyerekkel miért kedves és aranyos, még azokkal is, akik bukdácsoltak alsóban, meg a cigánygyerekekkel is, akik hazahordták a fél iskolát... Ha egy matekpéldát nem tudtam megoldani 2 másodperc alatt (ilyen 47285+52849 kategóriájú feladatokat, "csináljunk számológépet a gyerekből" címszóval), akkor az egész osztály előtt üvöltött velem és elhordott mindenféle semmirekellő sz_rnak. Sokszor meggyanúsított, hogy hazudok, pedig soha nem csináltam ilyet. Egyszer kb harmadikban busszal jöttünk haza egy osztálykirándulásról és nem volt elég hely minden gyereknek a buszon, így volt, akinek két gyerek között kellett ülnie, hárman két széken. Direkt engem ültetett középre, majd egy kis idő múlva jött és kedvesen érdeklődött, hogy "na, milyen középen ülni?". Őszintén megmondtam neki, hogy elég kényelmetlen, erre kva nagy hisztériát rendezett, hogy én mennyire hálátlan vagyok, és hogy legközelebb el sem visz kirándulni... Addig üvöltött velem, ameddig el nem sírtam magam. Utána otthon is sírtam, mert nem akartam a következő nap iskolába menni és elmondtam a szüleimnek, hogy mi történt. Mondták, hogy ne foglalkozzak vele, bementem másnap a suliba, az a ptsa megvárta, ameddig egyedül maradok, odajött hozzám és azt mondta: "na, gondolom előadtad otthon a szüleidnek, hogy mekkora egy szemét állat vagyok"...

Felsőben ezek miatt méginkább zárkózott lettem, ezért nyilván én voltam az akiről mindenféle hlyeséget terjesztettek... Nem éreztem úgy, hogy 11 évesen sminkelnem kéne magam és kvás ruhákban kellene járnom, ezért a többi lány csúfolt, hogy mennyire csúnya vagyok. Amikor elsétáltam a folyosón az osztályom mellett, hangosan sikítva röhögtek. Akkor is, amikor jelentkeztem órán és nem volt jó a válasz, amit mondtam. Más osztályoknak is mondtak rólam dolgokat (amiket ők találtak ki..), így ők is röhögtek rajtam, beszólogattak ismeretlenül. Pár évvel később levágattam a hajam rövidre (nem fiúsra). Innentől kezdve az egész iskolában és más sulikban is (kisváros) elterjesztették, hogy leszbikus vagyok, depressziós vagyok (mert nem beszélgetek a paraszt osztálytársaimmal) és vagdosom magam (wtf). Tesiórán kidobónál a fiúk direkt másfél méterről pofándobtak a labdával, a focilabdát "véletlenül" pont az én arcom felé rúgták, bármit csináltam, röhögtek rajtam. Az utcán hazafele menet pár fiú osztálytársam követett és féltéglákkal dobáltak. Párszor próbáltam tanároktól segítséget kérni, az volt a válasz, hogy "ne fogalkozz velük" .. Kösz b+, majd úgy teszek, mintha semmi nem történt volna, mikor betörik a fejem egy kővel az utcán... A szüleim csak azt mondták, ne hisztizzek... Nem tudtam kiállni magamért, csak túléltem, elvoltam egyedül a suliban, könyveket olvastam, tanultam, versenyekre jártam, fel is vettek egy jó gimibe (plusz azóta orvosira), ahol soha nem piszkált senki, pár barátot is szereztem. Akik piszkáltak, azok közül senkivel nem találkoztam azóta, soha nem volt osztálytalálkozónk, de ha lesz, biztos nem megyek el bájologni velük :)

Elolvastam minden hozzászólást, és ez a rendkívül elkeserítő, hogy a tanároknak sokszor mennyire nincs felelősségérzetük. Persze külső szemmel nehezebb lehet megállapítani, hogy mi számít diákcsínynek és mi az ami már komolyabb bántalmazás, de amikor a gyerek már személyesen megy oda panaszt tenni, akkor a tanárban nem ébred fel a pedagógus énje (tisztelet persze a kivételnek). Én tudom, hogy a tanárok is emberek, van magánéletük, otthon akarnak lenni, de a tanári pálya nem csak abból áll, hogy leadok egy nap 6-7 45 perces tanórát. Felügyelni, nevelni is kell a diákokat, mert amíg a gyerek iskolában van, addig valamilyen szinten a szülői felelősségvállalás a tanár vállát nyomja. Kicsit szélsőséges példákat hozok most fel, de ilyenkor meg az szokott történni, hogy a sértett gyerek bekattan a sok szekálástól, és bemegy fegyverrel a suliba, vagy öngyilkos lesz, mert már nem bírja tovább, akkor meg megy az értetlenkedés meg a sajnálkozás, hogy miért tett ilyet a gyerek, hisz látszólag minden rendben volt vele.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a tanároknak napi 24 órában fogniuk kell a több száz diák kezét, de ha már valaki adott esetben sírva megy oda panaszt tenni, akkor kicsit erélyesebbnek kéne lenni annál, hogy megvonom a vállam, és azt mondom a diáknak, hogy ne foglalkozzon vele.

Igazából apaként én azt tartom elkeserítőnek ,hogy a saját gyerekét miért nem védi meg ,ha már az lenne a feladata??

Mert oké ,egy alulfizetett és valljuk be sokszor buta és befásult tanerő a könnyebb utat választja és kerüli a konfliktust- majd megoldják majd agyonszekálják, megsebesítik a gyengébet ,kit érdekel ha egy életre megnyomorítják lelkileg ,nekem legyen meg a havi fizum minnél kevesebb melóból, én nem tudok semmiről fülem befogom--

de egy szülő is ilyen beleszarós azt nem értem meg.Akkor minek van gyereke?

Konkrétan nálunk is volt ilyen gond a lányomat szekálta 3 fiú fizikálisan is meg gúnyolódva is kárt tettek a felszerelésében, és ezt elpanaszolta nekem otthon,először én is azt mondtam hogy beszéljen a tanárral,de azt már megtette,ugyanúgy rálegyintettek.

Én egyik délután bementem az iskola elé tanítás után megkérdeztem melyik gyerek volt az, és nyakánál fogva falhoz vágtam és elmagyaráztam neki hogy ha még egyszer a nevét megemlíti a lányom ,egy zsákkal a fején fogja végezni félholtra verve. Kb úgy beszart, hogy elsírta magát ,el is engedtem és szépen hazamentünk. Soha utánna közelébe nem mentek a lányomnak. Engem behivattak az iskolába mert persze panaszkodtak rám,és megkérdeztem hogy tettek e valamit a lányom kínzása ellen? Tudják e hogy ez kimeríti a bűnpártolás fogalmát?Tudák e hogy ők felelősek a rábízott gyerekekért amíg az iskola területén vannak? És hogy én mit tettem az rám tartozik,ha nem tetszik tegyenek feljelentést, én is azonnal azt fogok tenni az iskola ellen és minden médiában szerepelni fog a neve garantálom. Valahogy el is csitult az ügy annyival hogy máskor kedves apuka nekünk szóljon, ne a bántalmazó gyerekkel beszéljen.

#22 vagyok, a két utánam válaszolónak:

Így visszatekintve egy kicsivel több tapasztalattal már nem csodálkozom, hogy a tanárok leszrják, hogy mi történik a gyerekekkel az iskolában. Az egész országban ez a mentalitás, nem csak a tanároknál: mindenből csak a minimumot csináljuk meg, semmiért nem vállaljuk a felelősséget. Azért, hogy a minimumnál egy picit nagyobb erőfeszítést tegyenek, már könyörögni kell. "A tanárnak az a dolga, hogy tanítson", "nevelje meg a szülő a gyerekét"... A legjobb, ha a gyerek egész nap csak a padban ül, meg sem mozdul, mert így nem vehetik elő a tanárt, ha esetleg a gyerek fut egy kört az udvaron és elesik, lehorzsolja a térdét, még a végén vállalni kéne a felelősséget omg. Nyilván nem reális elképzelés és nem is elvárás, hogy egy tanár nevelje az összes gyereket, egyedül annyit kellene tennie, hogy nem engedi őket állat módjára viselkedni, dehát ez már a minimumon túlmutat, úgyhogy miért is tenné meg... Egyszerűbb hátat fordítani, mert hát úgysem kap több fizetést (max pár erkölcsi pirospontot), ha esetleg tesz egy kis erőfeszítést, hogy egy gyereket ne nyomorítsanak meg a többiek lelkileg. Szerintem ez a mentalitás már nem igazán fog változni, felesleges is lenne egy 50+ éves begyöpösödött tanítónéninek könyörögni, hogy figyeljen már oda egy kicsit jobban, hogy mi zajlik a környezetében. Egy az, hogy még neki állna feljebb, plusz az egész helyzet nevetséges lenne... (A mai napig nem bírom felfogni, hogy hogyan alkalmazhatnak ilyen szinten begyöpösödött tanárokat, nekünk általánosban (2004-2012) végig azt magyarázták, hogy a számítógépek, mobiltelefonok mennyire rosszak, ne használjuk őket...) Egyedül az változtathat a helyzeten, ha saját magunk lépünk, mert ők úgysem fognak, és az, ha esetleg a következő generációs tanárok és minden más diplomás esetleg nem az 1960-as évek mentalitásával kerül ki az egyetemről.

1./ A fél osztály (voltak aktív agresszorok,akik beszólogattak és passzívak,akik röhögtek)

2./ A fő agresszorok mindig direkt egyszerre több ember előtt beégetett,beszólogatott. Néha belém rúgtak,fellöktek,ki akartak gáncsolni(ezt el tudtam kerülni)de olyanra nem volt példa,hogy kékre vertek. Mivel az egyik főagresszor jól ismert engem (rokonom),ezért gyakran zsarolt azzal,hogy ciki dolgokat terjeszt el rólam.

3./ Igen,de kb. annyit ért,mintha benzinnel akartam volna eloltani a tüzet. Izomból belerúgtam az egyikükbe,aztán kaptam a fenyegetéseket,így nem mertem ezek után megvédeni magam.

4./ Az egyiknek a lábát amputálni kellett. Valamiért egyáltalán nem sajnálom... A másikat olyan szinten lesz*rom,hogy semmit nem tudok róla.