Ti nem lettetek depressziosok, mikor veget ert az iskola?

Én igen.

Nem találom azóta a helyem a világban, a szüleim abban a pillanatban fordultak el tőlem, dolgoztam a szar szakmámban 3 hónapot és rájöttem hogy egyáltalán nem nekem való. Nem tudom mi lesz velem. Jobb lenne meghalni. A suliban sem szerettem, de tényleg egyre rosszabb minél idősebb az ember. :(

Nem

Utáltam az iskolát a sok gyökér osztálytárs miatt ...

Sokkal jobban szeretek dolgozni mellete van időm elég sok dologra .

Szia!

Én hosszú évekig depressziós voltam, mivel szerettem suliba járni, nem kellett aggódnom a holnap miatt, és volt egy megszokott közösség, ahova tartoztam. Miután ennek vége lett, maradt a munka világa és a dolgos felelős hétköznapok megszürkítették az életem egy kissé. Olykor feltörnek az emlékek, és jó lenne visszamenni az időben, és átélni a gondtalanságot. De nem lehet. Igazából most is elszomorít, hogy öregszem, de enyhült a dolog, mert nincs mit tenni. Minden megy tovább.

De, az lettem.

Mindenfelé gyerekzsivaj, bulizó kölkök a legtöbb este és már nem lehet aludni már éjjel se, nemhogy nappal...

Jobb lenne ha folyamatosan lenne iskola és nem érne rá a sok kölök flangálni az utcán mindig.

Meg jobb lenne ha őrök állnának a kijárat előtt és senkit nem engednének haza késő délutánig.

-.-