Hosszútávon emberi kapcsolatok nélkül élni egészségtelen dolog?

Pár hónap múlva nagykorú leszek, fiú vagyok.

Az elmúlt években is eléggé fárasztott, untatott, feszélyezett a beszélgetés az emberekkel, de ettől függetlenül kitartóan próbálkoztam pl barátnőt szerezni, próbáltam jóban maradni a 2-3 barátommal, próbáltam legalább normálisnak tűnni mások előtt.. stb

Mára viszont egyszerűen már nem csak untató lett egy beszélgetés, hanem taszító/idegesítő is. Legyen bármennyire is jófej, érdekes a partner, vagy legyen bármennyire is vonzó, intelligens és szép egy lány, egyszerűen nem tud érdekelni senki annyira, hogy legalább minimálisan is megerőltessem magam és kinyissam a számat. Sokszor már a köszönést is elhagyom, mert felesleges... egyáltalán nem érdekelnek az emberek és tudom, hogy én sem őket, akkor minek köszöngessek nekik?

Családon belül is idegesítő bárminemű cseverészés, egyetlen egy barátom van, akivel beszélgetek, de vele sem komolyan, általában csak poénkodunk.

Ahogy idősödöm (kb 12 éves koromban voltam a csúcson szociális kapcsolatok terén) úgy fogynak egyre jobban az emberek körülöttem és egy cseppet sem zavar. Egyszerűen imádom, mikor senkivel (csak magammal) sem beszélek napokig.

Ez mi miatt lehet?