Depressziósok emberi kapcsolatai?
Megfigyeltem, hogy aki depressziós, sokszor mondja, hogy őt nem szereti senki. De ha valaki szereti, az meg nem szokta őket érdekelni, fel sem tűnik nekik.
Ők észreveszik ezt az ellentmondást?
Volt egy depressziós barátom, aki rendszeresen lemondta a találkozókat, mert magába fordult, vagy ha adódott egy szexkaland, akkor azt választotta a baráti beszélgetéseink helyett. Aztán sokszor panaszolta nekem, hogy ő senkinek sem fontos.
Néztem ki a fejemből, mert nekem pont az volt a benyomásom, hogy neki nem fontos senki.
Aztán voltam szerelmes depressziós nőbe, elmondott sokmindent a betegségéről. Mellette álltam, bár ő is lemondta a találkozókat, a bizalmába fogadott. Nem akart kapcsolatot velem. Rövid kalandjai voltak, utána meg elmondta, hogy az élet rossz, mert mindenki félrelép.
Ekkor is csak néztem ki a fejemből.
Én nem vagyok depressziós, de ezeket a dolgokat nem értem. Következetesen és őszintén kiálltam mellettük, és egyértelműen kifejeztem a fenti két esetben a baráti illetve szerelmes érzéseimet.
Ennek van valami logikája? Örülnék, ha depressziós emberektől választ kapnék, hogyan élik meg, ha valaki barátként mellettük áll vagy beléjük szeret.
Igen, a depressziósok kapcsolatteremtési metódusában benne van ez a paradoxon. Nagy igazság, hogy egészséges emberi kapcsolatokra csak önmagukban is egészséges emberek képesek.
Ahogy Will Bowen tiszteletes mondta: a boldog párkapcsolat titka, hogy megfogsz két boldog embert és összerakod őket. Úgyhogy lehet jobb is, hogy nem bonyolódtál bele egy kapcsolatba egy depressziós nővel. A szerelem pont olyan irracionális dolog, mint a depresszió (csak ellenkező előjellel).
Sok évvel ezelőtt én is voltam depressziós, de azért kerestem a kapcsolatot az emberekkel - illetve BIZONYOS emberekkel, a többiek irányába elzárkóztam, közben meg szenvedtem a magánytól. Jelenleg is van az ismeretségi körömben depressziós, ül otthon egyedül, az életben rá nem veszed, hogy emberek közé menjen, ha mégis, attól csak megrottyan idegileg, szorongani kezd, szedi a gyógyszereket.
A depressziósok egyik jellegzetes ismertetőjegye, hogy semmi nem jó nekik, mindenben a rosszat látják. Az emberi kapcsolatokkal is úgy vannak, hogy vágynak rá, de valami idealizált dologra - a tényleges emberi kapcsolataikban (vagy azok lehetőségében) is inkább csak a rosszat látják, ez így hülye, az úgy nem ért meg, stb.
Nyilván nem fognak logikusan viselkedni, hiszen betegek. Nagyon nehéz elviselni őket.
Nekem két barátnőm volt ilyen problémával.
Az egyik olyan volt, mint amit írtál, mindig lemondott mindent, közben meg állandóan pasikat keresett.
A másik az ellenkezője, szinte ki akarta sajátítani az embert, ha találkoztál vele, akkor megsértődött, ha pár óra múlva már máshova kell menned, vagy hogy nem akarsz vele minden nap találkozni. De ő is sokat volt egyedül, mert közben mindenkit bántott maga körül, mindenféle kitalált dolgokkal, bár ő lehet, hogy azt hitte, hogy igaz, és mindenkit mindenkivel össze akart ugrasztani.
Szóval szerintem örülj inkább, hogy nem kell kapcsolatban lenned ilyen emberekkel. Nekik kell megoldani a problémáikat, mert amíg ezt nem teszik meg, addig sose lesznek normális emberei kapcsolataik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!