Van aki úgy érzi nincs értelme élni mert semmi jó nincs az életében?

Ki mondta hogy nem teszek érte hogy boldog legyek? :D

Maradva annál amit leírtam, pusztán csak nem hiszek benne hogy akkora változást fog hozni, mint amekkorát előre vizionálok.

Mondjuk ki, valamiben jó hinni, és én ebben hiszek. És tudom hogy ez csak hit, és nyilván idealizálok.

Bonyolult ez, és mint írtam, nehéz teljesen konzisztens véleményt megfogalmaznom, mert vannak egyszerre ellene és mellette szóló érveim is a terveimhez főzött reményeknek.

De ha pontosabban meg tudod fogalmazni hogy engem mi hajt, akkor várom, mert pontosan valóban nem tudnám megmondani. :D

És a kérdésedhez annyit: Magyarországon vagyunk...egy olyan országban ahol 2007-ben több száz pszichiátriai beteget csak úgy elszalasztottak a Lipótmezőről...

Szerinted érdekli itt a kutyát is hogy valaki már 3X öngyilkos próbált lenni? A legsúlyosabb esetben is max bevisznek 3 napra egy neurológiára, aztán ha gyorsan visszarázódsz, és nem tudnak kimutatni semmit se, akkor mehetsz isten hírével.

De ahhoz az kell hogy felvond magadra a figyelmet, teszem azt a Szabadság szobor tetejéről akarj fejest ugrani. Na akkor valóban kihívnák a mentőket és mennél neurológiára/pszichiátriára 3 napra.

De az aki egy random vasútvonalon akar öngyilkos lenni, vagy egy random hídon az éjszaka közepén, azt ki a franc venné észre?

Személyigazolványomra nem írják rá hogy "Ex-öngyilkos jelölt" szóval élem többé-kevésbé vidáman mindennapjaimat, anélkül hogy bárki tudná a múltat.

Régen én is depis voltam. Semmi nem volt jó, semmi nem tetszett.

Aztán megismertem egy lányt. Az akkori legjobb barátom szedte fel, de nem illettek össze. Elején csak kihasználni akart. Mert csak a barátomhoz akart közel kerülni. Na jó ez nem igaz. Végig csak kihasznált. Én lógtam rajta, neki néha a figyelem kellet, néha veszekedni akart. Mégis hálás voltam neki, mert életet csempészett a mindennapjaimba. 1,5 évig tartott, sokat kellett feláldoznom magamból hogy mellette lehessek.

De ő mentett meg. Nem is tudja.

Szokszor nem volt kedvem menni sehová. Mert minek. De így utólag: nem kell gondolkozni. Nem kell hogy mindig mindennek legyen értelme. Gyakran csak később derül ki, hogy mi értelme volt.

És hogy a legjobb dolgok véletlenül történnek.