Mégis, hogy kéne viselkedni a vendégekkel?

A párom sok gyerekkori barátja, ismerőse, ismerősének az ismerőse megfordul nálunk a nyári időszakban. Van, hogy csak 1-2 napra, van, hogy akár egy hétre is.

Semmi bajom senkivel, sőt, inkább az a bajom, hogy alig ismerem őket, volt, akit akkor láttam először.

Régóta együtt vagyunk a párommal, szó szerint a világ minden sarkából láttunk már vendégül ismerőst (külföldi nagyvárosban élünk, sokan a város miatt jönnek, és inkább nálunk szállnak meg ingyen, nem hotelben).

De ilyenkor nem tudom, hogy viselkedjek. Van, hogy itt vagyunk 4-5-en, kész átjáróház a lakás. Ilyenkor a szobámból lesz a vendégszoba.

Ott a szekrényem, ezért néha be kell mennem ruhákért. Nem szívesen teszem, mert olyankor az a szoba már másé, olyan, mintha befurakodék.

A hajmosás, zuhanyzás megint gond, mert ha soká vagyok bent (a saját lakásomban, a saját fürdőszobámban!) azzal feltartok másokat (két mosdónk van, de csak egy zuhanyzónk). Ugyanígy nem jöhetek ki egy szál törülközőben, dugdosni kell a szennyes ruhát, tampont, borotvát, hogy ne lássa más. Helyet csinálni a polcon más dolgainak...Elfogadni, hogy a samponom/tusfürdőm a vendégé is...

A kaja megint gond, mert bár bele szoktak fizetni, ha ételt veszünk (aki 3 napnál többre jön, csak az, persze), de készíteni kell, mindig ragyogó rend kell legyen...Ne keljek túl korán, mert a zaj zavarhatja a vendéget, de később se, mint ők, mert ugye reggelit kell csinálni, kérdésük lehet hozzám...

Néha már feleslegesnek érzem magam a saját otthonomban