Szerintetek a beosztás, anyagi javak vagy az életszínvonal adják a társadalmi helyzetet?
Úgy látom, a magyar társadalom nagy része csak azzal foglalkozik, hogy kinek mi a munkája, hol áll a képzeletbeli ranglétrán.
Huszas éveink végén járunk a barátommal, de akárkivel találkozunk, mindenkit csak az érdekel, hol dolgozunk. Itt a nyár, de nem arról kérdezgetnek, amiről a külföldi ismerőseink, hogy pl hova megyünk nyaralni, vagy hogy mutassunk majd képeket az új lakásunkról, nem, itthon mindenkit csak a munkahelyünk érdekel. Nemrég összetalálkoztunk pár régi munkatársammal, de semmi más nem érdekelte őket, csak az, érdemes volt-e a régi közös munkahelyünket otthagyni egy másik lehetőségért, "bejött-e az élet". Nos, igen, bejött, de mi ezt nem a karrierrel vagy ranglétrával mérjük, hanem azzal, hogy a korosztályunkhoz képest sokkal korábban szereztünk saját otthont, jó autóink vannak, érdekes helyekre járunk nyaralni, évente többször kirándulunk Közép-Európa szerte. Mások viszont csak azt látják, hogy nem vagyunk előléptetve (mint pár ismerősünk lassan 30-35 év felé), egyszerű irodai munkások vagyunk, de jól keresünk, aminek következtében a magyar átlagnál jóval jobban élünk. Ez viszont senkit nem érdekel, több éve nem látott ismerősöket is csak a munkahelyünk érdekel. Még a szüleink is - ott állunk egy lakásvásárlás kellős közepén - inkább kérdezik meg huszadszorra is, milyen a munka, minthogy az érdekelje őket, mikor tudunk költözni vagy milyen lesz a lakásunk, vagy netán milyen volt a kirándulás ide vagy oda.
Ha nem a munkahelyről kérdeznek, akkor meg a minket ért rossz dolgok érdeklik őket, pl hogy kiraboltak pár hónapja és van-e fejlemény (mi lenne 3-4 hónap után már, ismerve a magyar igazságszolgáltatást?!). De a jó dolgok senkit nem érdekelnek. Miért ilyen az általános magyar társadalmi viselkedés, ez a régi kommunista rendszer maradéka? Külföldiek miért nem a munkáról kérdeznek egyből, őket miért az érdekli, jól vagyunk-e és hogy élvezzük-e az életet (nyaralás, autó-/lakásvásárlás)? A múltkori volt munkatársakkal való találkozás másból sem állt, csak mindenki nagyozni próbált azzal, kinek mennyire jöttek be a karrierszámítások, arról meg senki nem beszélt, hogy 1-2 ember ezért éjt nap alá téve dolgozik, meg hogy előléptetve is alig él meg. Mintha bizonyítani akartak volna, hogy nekik milyen jól megy, de az nem érdekelte őket, hogy nekünk talán még jobban. Máshol is észrevehető ez, hogy presztízskérdést csinálnak a munkahelyből, de az anyagi javakból már nem? Menő vagyok, ha előléptettek egy betanított munkás pozícióból, de nem vagyok menő, ha 30 évesen saját lakásom és sokmilliós autóm van?
Köszönöm a válaszod. De engem az érdekelne leginkább, hogy az emberek általánosságban miért a munkahelyre, beosztásra építenek. Amikor 2 éve nem láttak ismerősök, mit tudnak megállapítani abból, hogy "és hogy megy a munka, hol dolgozol?"? Semmit nem tud meg rólam ezáltal, egy szem információ alapján akar a társadalmi létrán beazonosítani, azon elhelyezni, pedig nem lehet.
Mikor a barátomnak meséltem erről az észrevételemről, azzal (az amúgy nem életszerű) példával jöttem, hogy lehet valaki takarító minimálbérért, miközben lehet 100 milliós vagyon örököse. Akkor ő most társadalmi besorolás szerint egy szegény takarító vagy egy vagyon örököse, egy gazdag ember, munkahelytől függetlenül?! Mert ha csak a munkahelyéről kérdezik, a többi életkörülményéről nem, akkor sokat nem tudnak meg róla.
Nagyon jó a kérdés. Például osztálytalálkozón a volt tankörtársaim így köszöntek:
- Helló, mit dolgozol?
Na ettől szóhoz se jutottam. Majd folytatódott a téma a munkáról. Majd csodálkoztak hogy én miért nem a munkáról beszélek, miért nem a munkáról álmodok és persze miért nem úgy köszönök hogy "Mit dolgozol?".
---
Az lehet a magyarázat a kérdésre, hogy a szocializmus kezdete óta elproletárosították az országot, igyekeztek mindenkiből alkalmazottat csinálni. Napjainkban még a vállalkozóból is cselédet csinálnak a magas adókkal és elvonásokkal. Ezért lehet lényeges az emberek szemében a pozíció. Mivel nem mindegy hogy például 150 000 Ft-ot gyárban futószalag mellett gürizve keres meg valaki vagy például főnökként vagy mondjuk lakás kiadásából. Matematikailag mindegyik esetben 150 ezer Ft-ról van szó, mégis óriási a különbség a jövedelem típusa között. Például mert a gyári munkás a munkahelyének él, hazamenve legfeljebb vonszolja egy órát a kutyáját majd ágyba zuhanik. Míg például egy lakást kiadó az a nap 24 óráját magának és családjának szentelheti, akár életszínvonala további emeléséről hezitálhat.
Ha mindegy lenne a jövedelem típusa, akkor az államosítások idején nem lettek volna a földjüktől és szabadságuktól megfosztott gazdák öngyilkosok.
Dolgoztam mérnökként és éltem csak a szülői gazdaságban is idegen munkahely nélkül. Tréfásan úgy szoktam mondani hogy parasztként nagyobb úr voltam mint diplomás állásban és ezt komolyan is gondoltam. Gondolom nem kell részletezni az okát. Idegen állásban volt ébrezstőórám és időre be kellett érni a munkahelyre ahol nem azt csináltamm amihez kedvem volt. Nem beszélve arról hogy nem is az enyém volt az a munkahely, gyerekem nem örökli ha eltávozok. Míg otthon még ha csak parasztként is de együtt lehettem szerető szüleimmel, a saját életem építésével foglalkoztam, csajoztam, és a sajátomban élhettem, akkor keltem ki az ágyból mikor meguntam a fekvést, kiegyensúlyozott voltam, stb. Ennél csak milliárdosnak lenni jobb, például Paris Hilton a szálodaláncából él és a nap 24 órájában élvezheti az életet. Lehet hogy például egy menedzser is elérhet akkora jövedelmet, csak azzal az a probléma hogy mikor letelik az élete akkor jön rá hogy csak dolgozott és nem is élt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!