Velem van a gond, hogy nem arra vágyom, amire a barátaim?

21 éves lány vagyok, Budapesten lakom és korán kezdtem el "élni", 13-14 évesen már jártam szórakozóhelyekre (idősebb barátom volt, engem is idősebbnek néztek). Gimiben is jártunk ide-oda havonta 1-2-3x barátaimmal. Most egyetemista vagyok, túl az első két éven, és kb 90% vidéki, gólyaként nem csodálkoztam, hogy érdekli őket a pesti élet, minden héten legalább 3x hívtak bulizni. Szinte mindig nemet mondtam, mert nem értem rá (dolgozom is, 17 éves korom óta valamit mindig), de amikor ráértem, akkor sem volt mindig kedvem, csak nem akartam mindig nemet mondani. Most már 3. évesek leszünk és a többiek még mindig csak buliznak, fesztiváloznak, beülnek valahova, így nyáron kb. minden nap. Én azt hittem, lassan elmúlik náluk is ez a bulizási láz, de nem. Senki nem dolgozik még SEMMIT... még egy-két hostess munkát sem vállalnak el. Nem az anyagi része érdekel, igaziból én nem bánom, hogy nekem nem tudnak a szüleim adni pénzt, csak azt furcsállom, hogy mások egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy hasznosabban is lehetne tölteni a nyarat (tapasztalat miatt is dolgozhatnának már ennyi idősen), illetve hasznosabb dolgokra is lehetne költeni a pénzt vagy félretenni. Ami miatt feltettem ezt a kérdést, hogy nemrég találkoztunk viszonylag hosszú idő után 4-en a középiskolai legjobb barátnőimmel is, ketten egyetemre járnak, egyikük "dolgozik" (igaziból egy munkahelye volt két év alatt, ahonnan kirúgták, amúgy havi 1-2 hostess munkára megy el, mert pl. a póthaját nem hajlandóak fizetni a szülei, amúgy otthon lakik), és ők is mindig bulizgatnak, folyton mennének valahova, pasizgatnának... Egyszer-kétszer én is szívesen elmegyek inni, bár inkább beülni és beszélgetni szeretek, mint táncolni és pasizni, de úgy érzem, a korosztályomból mindenkivel CSAK a bulizásról, pasikról, ruhákról, külsejükről lehet beszélgetni... komolyabb dolgokról, mint pl. a jövőbeli terveim, munka, suli, családi problémák, bármilyen lelki dolog, senkivel nem igazán tudok beszélgetni... Ezért bizonytalanodtam el, hogy én vagyok túl antiszociális? Nekem van barátom több mint 3 éve, aki sajnos más városban él most, ezért vele nem mindig tudok megbeszélni mindent, de amúgy is úgy gondolom, hogy van, amit a barátnőkkel kéne, nem a párommal... de nekik nincs igényük erre, és ez egyre jobban zavar, egyre jobban eltávolodom mindenkitől és egyre felszínesebbek lesznek a kapcsolataim...