22 évesen nem voltak soha barátaim, nem jártam még soha discoban, de máshova se szórakozni, csajom sem volt. Nagyon nagy gond ez?

Igen nagy gond....

es most a lepontozás, es a k. Va an.azos üzenet....3...2....1...

En is az vagyok, 5 éve van barátnőm évek óta együtt élünk, voltam rengetegszer bulizni.

Az introvertaltsag abban nyilvánul meg, hogy nehezen barátkozom, többre értetekelem a csendet, mint a felesleges beszédet, ha nem kell, nem beszélek és úgy igazából 2-3 jó barátom van. Egyetemi szakokomon kb. senkihez sem szóltam mert egyikőjük sem érdekelt.

Ettől meg nem kifogás, hogy introvertalt valaki, semmire sem. Ugyanúgy teljes életet el egy introvertalt.

Te már ennél erősebb fokozat van, nem teljes az életed de legalábbis nem a normál mérce szerint..

Szerintem inkább azon gondolkozz el hogy ennek mi az oka? Miért kerültél arra a pontra hogy nincsenek, sőt soha sem voltak barátaid. Az hogy miért nincs csajod és nem is volt, annak is mi az oka?

Na most ezzel a kérdéseddel ugye kérdezed hogy ez most gond ez. ez attól függ hogy te hogyan vagy ezzel. Téged ez zavar hogy nem volt senkid? Akarod hogy legyenek barátaid? barátnőd?

Egyenlőre döntsd el mit akarsz, aztán gondold végig hogy eddig a 22 éved alatt mit csesztél el hogy idáig eljutottál.

Először gondold végig a problémáidat aztán ha megvan tegyél ellene. Ehhez nem 2 nap kell. De ha akarod hogy legyen barátnőd, barátaid vagy legalább 1-2 barátod akire számíthatsz azért tenni kell ám, és nem a képernyő előtt sírni...

22 évesen én is voltam ilyen helyzetbe, annyi különbséggel hogy nekem gyerekként tiniként nagyon sok barátom volt, igaz nem voltam a társaság közepe de sok társaságba benne voltam. Kövér voltam, nehezen ment a csajozás de mégis volt nőm. Amikor 20 éves lettem, és már túl voltam az érettségin meg egy szakmai képzésen akkor kicsit nehéz volt állást találjak és emiatt nem is nagyon jártam már társaságba, a barátaim is más körökbe kerültek, költöztek, egyedül maradtam. A barátnőmmel összevesztünk, és miután szakítottunk ment ki külföldre a szüleihez mert csak miattam volt már itt. Úgy volt hogy amikor mindketten végzünk a sulival akkor megyünk ketten ki. A barátnőmnek még volt egy éve a sulijából de nem fejezte be rögtön ment ki. Én egyedül maradtam senkim nem volt. Egy ideig elvoltam magamnak, nem is hiányzott a nyüzsgés. Aztán egy idő után elkezdtem érezni az ürességet és már untam hogy nincs egy barátom se, csajt is már akartam. Aztán összekaptam magam, és egyedül elmentem szórakozóhelyekre, szabadtéri rendezvényekre és ott belekeveredtem mindig a társaságokba. Aztán találtam egy jó hobbit amit űztem egy csapattal, utána meg szép sorban jött minden. Mellette dolgoztam, jártam 2-3 naponta konditerembe, csináltam a B kategóriás jogsimat, igaz hogy sokszor meghalni sem volt időm, de mégis mindenhonnan jöttek emberek az életembe és elég jól összekaptam magam.

És téged ez zavar? Akarsz rajta változtatni?

Valószínűleg igen, különben nem írtad volna ki ezt a kérdést. Ez esetben nem normális a dolog, mert nem vagy vele boldog.