Csöndes emberek tőletek is megszokták kérdezni társaságban hogy miért vagytok ilyen csöndesek/szótlanok?

meg.

Általában azt válaszolom, hogy "számodra nincs mondandóm" és otthagyom az adott embert/társaságot örökre.

A 3-ashoz hasonlóan, én is leginkább csak az elején vagyok csöndes, amikor egy új társaságba csöppenek.

Tinikoromban sokat bántottak, nagyon szemét és gonosz emberekkel volt már dolgom, épp ezért sose tudhatom, hogy mikor mire számítsak az idegenektől. Van bennem egy ilyenfajta védekező ösztön, vagy, hogy mondjam.

De ha kivívják a bizalmamat és megfelelően feloldódok, akkor hamar a társaság szívévé tudok válni :)

Négyes, csak azért, mert meg merészelte kérdezni, hogy miért vagy szótlan? Hát igazán rendes tőled, hogy időnként méltóztatsz leereszkedni az egyszerű halandók közé, hogy istenszerű, bár csendes jelenléteddel beragyogd számukra az estét. Biztosan nagyon el voltak keseredve, amikor elmaradtak a további látogatásaid.

Előítéletes dolog a csendesebb embereket beképzeltséggel vádolni, de itt a sztereotípia alapja, köszönjük.

Ó, hogyne kérdezték volna. :D Elég sokszor megkaptam már. Rossz társaságban, értelmetlen emberek között nem szeretek beszélni, inkább külső szemlélő vagyok, de néha már azt sem bírom, ezért inkább foglalkozom a saját dolgommal és ügyet sem vetek rájuk. Ilyenkor antiszociálisnak titulálnak, noha erről szó sincs. Az emberek egyszerűen képtelenek elviselni, ha valaki nem áll be közéjük, és inkább elfordul a felszínes, rosszindulatú locsogástól.

Egyébként nagyon szeretek beszélni, írni is, de kedvemtől, hangulatomtól függ, javarészt a társaságtól mennyi szó jön ki belőlem.