Bennem van a hiba?

Nem tudom olyan részletesen megfogalmazni a kérdést hogy minden kis tényezőre fényderüljön, de megpróbálom így is a lehető legjobban részletezni. Átlagos, fiatal nő vagyok (16- ot töltök). A szüleimmel élek, amit természetesnek tartok ebben a korban, azt kevésbé hogy még sohasem volt barátom. Sokszor átgondoltam már ezt, úgy szeretnék valakit akivel bensőséges a kapcsolatom, akivel mindent átbeszélhetek (persze... ez egy barátnő is lehetne, de én sohasem szerettem a barátnőket, mindigis értelmetlennek tartottam bármilyen olyan társalgást amit azonos neművel folytattam, mert hiába szerettem volna én tudományos dolgokról, vagy éppen könyvekről beszélni mindig a divat és a "pasik" kerültek előtérbe). Néha úgy érzem ez társadalmi kényszer, és én csak behódolok neki, mert ezt tolják a képembe, ezt a norma (vagy csak a magány hozza ki belőllem, sohasem voltak barátaim). Ezt a témát kostolgatva, elképzeltem a kapcsolatot is... és itt észleltem a hibát. Számtalan virtuális közösségben vettem részt, ahol ha egy fiú a lányhoz szólt, egyből előkerült a "csajozól?" kézdés, heccelődés képpen. Hosszasan elgondolkoztam... Úgy érzem a női nem nemmás mint egy unalmas, kapcsolatok kibeszélésén alapuló, öltözködést, külsőségeket alapon vevő létforma, amit csupán azért szeretnek a férfiak mert kell a kielégüléshez, a társadalom súlykoja és ki más szülne gyermeket...