Bennem van a hiba ha az egyetemi életem nem olyan mint ahogy az egyetemi életet elképzeljük? Bulik csajok tanulás stb. Tanulás az van más nem nagyon.
Ugye úgy képzeljük el az egyetemet hogy tanulás órák az oké de mellette kismillió fiatal és bulik csajok lazulás ismerkedés stb.
Pláne ha még mellette az ember kollégista is. Hát én nem ilyennek élem meg, egyáltalán nem.
Ott kezdődik hogy az órarendben magam rakom össze. És ugye ha már én döntöm el nem fogok még pénteken is ott ülni, úgy rakom össze, hogy pénteken, sőt csüt du. se legyen órám. Ennek folyománya hogy a többi napon meg szoros az órarend. De más is így csinálja, pénteken pang az egyetem olyan üres. Akinek csöpp esze van letud mindent ami fontos még szerdáig.
A hétköznapok úgy telnek hogy óra óra óra és tanulás. Aztán ha nincs óra meg irány haza. Nem töltök 5 percet se ott ha nem muszáj.
És ennyi. Buli meg hasonlók-mikor? Ott se vagyok.
Otthon meg ha adódik alkalmi munka akkor meló ha nem adódik akkor meg edzés ez az.
Velem van a gond vajon? Engem senki se hív sehova, és nem olyan ember vagyok aki bárkire is ráerőltetem magam. Ha nem hívnak én meg nem kérdem mehetek-e.
Ott van egy csomó kollegista mást se hallok hogy hova mennek, de engem nem hívnak. Mondjuk tán jobb is mert elnézve hogy 90% részegen kerül elő vagy épp elő se kerül hanem detoxban ébred, jobb is tán hogy nem megyek.
válasza:Szerintem azért a tanulás mellett el lehet menni együtt időnként valahova. Nem kell feltétlenül részegnek lenni. A részegség és a buli nem szinonimák még az egyetemen sem.
Meg nem csak bulizni lehet.
Mi elég gyakran beültünk suli után vagy akár hosszabb szünetekben a környékbeli helyekre, inni egyet, akár kávét, akár üdítőt, akár alkoholt. Néha elmentünk együtt bulizni, de nem túl gyakran.
Ha senkivel semmilyen kapcsolatot nem tudtál kialakítani az fura.
Én nem vagyok egy nagyhangú ember, nem is ismerkedek könnyen, de még én is szereztem sok ismerőst és egy-két barátot is a csoportból.
Nálam nem az a kérdés sose hogy hova lehetne menni. Millió helyre. Hanem az hogy kivel.
Mert amint leírtam: én magamtól nem hívok senkit sehova. Nem erőltetem magam senkire. És ha engem nem hívnak (és nem hívnak) akkor game over.
A kollégiumban is levegőnek érzem magam.
válasza: válasza:Hát akkor veled van a gond.
A suliban sem szólsz senkihez? Meg ők sem hozzád?
Nekem tök alap, hogy legalább, akik körülöttem ülnek, azokkal beszélünk, legalább a suliról vagy az adott vizsgáról. És én sem vagyok egy nagy ismerkedős típus.
Aztán ezekből már automatikusan jön, hogy akkor csináljunk együtt valamit.
Dilemma azonos: egyedül? Hát úgy nem. Hív valaki? Nem. Akkor ennyi.
És mindig felteszem magamnak a kérdést: hiányzom én ezen a bulin/rendezvényen /akármin akárkinek is? Senkinek. Akkor minek.
nyugodtan be lehet csatlakozni.
Csináljunk együtt valamit: hát nálad így van nálam meg nem. Nekem eszembe se jut (vagy ha jut is elvetem egyből) megkérdezni bárkit is hoy ezt vagy azt együtt csináljunk.
Mert a kérdés: miért akarna bárki pont velem akárcsak egy levegőt is szívni nemhogy még bármi mást?
válasza:Háááát, ha te eleve nem tartod magadat jó társaságnak, akkor más miért tartana annak?
Nagyon negatív vagy, és gondolom, barátságtalan is, ezért nem hívnak sehova.
Legyél nyitottabb és barátságosabb.
válasza: válasza:meghívod őket egy körre, és máris te vagy a legjobb haver. Nem annyira nagyon bonyolult.
Soha. Ehhez nekem újra kéne születnem.
Inkább a halál minthogy ezt megtegyem. Komolyan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!