Bennem van a hiba ha az egyetemi életem nem olyan mint ahogy az egyetemi életet elképzeljük? Bulik csajok tanulás stb. Tanulás az van más nem nagyon.

A bulikat meghirdetik. SENKIT nem hívnak meg név szerint.

Arról csakis te tehetsz, hogy nincs senki, akinek eszébe jutna elhívni téged, hisz nem nyitsz senki felé, akkor miért törné magát bárki, hogy szóba állj vele? Hát ki vagy te?

Ha te soha nem hívnál el valakit, akkor miért várod el, hogy téged elhívjanak? :)

Lehet, hogy ők is úgy gondolkodnak, mint te :D

Én a gólyatáborban sok emberrel összeismerkedtem, az egyikőjük azóta is legjobb barátnőm, szobatársak voltunk a koliban. Hárman voltunk. A kollégium igazi össznépi szálló volt, ahol nyugodtan elvonulhattál bárkihez egy kicsit. Nem egyszer előfordult, hogy két szobával odébb mentem, elfeküdtem valaki ágyán és kipanaszkodtuk egymásnak magunkat, kibeszéltük a pasi/nő ügyeket, vagy éppen csak fújtunk egyet a másik mellett. Sokszor csak "levegő változás" hiányzott, azért mentünk szomszédolni.

Volt olyan is, hogy hisztizve fetrengtem az ágyamban, hogy én ezt nem tudom megtanulni (hidraulika vizsgára készültem), átjött egy felsőbb éves srác, aki háromszor hozzám vágta a párnámat, kiröhögött és azt mondta, hogy félre is tehetem, mert ha itt tartok, azt már holnapra tényleg nem fogom megtanulni. Tényleg nem tudtam, megbuktam rajta, de aznap este olyan tanácsokkal látott el, amivel már sokkal könnyebben vettem utána az akadályokat.

Én ezek a pillanatok miatt imádtam a kollégiumot. Nem csak tanulásban számíthattunk egymásra, hanem mindenben. Sokszor nem olyan stílusban, ahogy az ember várná. Hisztimben nem azt vártam, hogy valaki megdobál párnával, majd azt mondja, hogy adjam fel, mert másnapra ez már esélytelen, még is ezt kaptam és örök életemre emlékezni fogok ezekre az emberekre, ezekre az estékre.

Konkrétan sosem ismerkedtem, egymásra ragadtunk. Megvolt a mag, majd szépen bemutatkoztunk egymásnak, ahogy egyre több emberrel futottunk össze a koliban.

Nem szabad begubózni, magadra csukni az ajtót és nem foglalkozni senkivel. Nyitni kell mások felé, különben miért is hívnának bárhova?

Ezen felül ki vagy te, hogy külön meghívót kell neked benyújtani, hogy ugyan gyere már el? Az egyetemisták nem így működnek.

Hát akkor éld le az életedet magányosan... :D

Most még is mit vársz? Mindenki azt mondja, hogy légy nyitottabb, kezdeményezőbb, még a szakemberek is, te még is marhaságnak tartod. Kérdezd már meg magadtól, hogy "nem lehet, hogy bennem van a hiba és nem az egész világban?". Válaszolok helyetted: DE, IGEN, benned van a hiba!!!

Ha így állsz a dolgokhoz, akkor tökre természetes, hogy nincs senki körülötted és megsúgom, hogy nem is lesz.

Lehet úgy is csinálni ahogy te és igen, le lehet ülni hívatlanul, kéretlenül ismeretlen évfolyamtárs mellé beszélgetni egy kicsit. Ezt hívják úgy, hogy nyitsz a másik felé. Rá lehet mosolyogni az ember társaidra, el lehet ejteni egy-két jó szót, be lehet kapcsolódni beszélgetésekbe magad körül. Így születnek emberi, társas kapcsolatok. Senki nem úgy megy be az egyetemre, hogy mindenkit ismer, ezek kialakulnak!!! ÉS.. nem úgy alakulnak ki, hogy várja az ember a buli meghívókat, vagy hogy köré gyűljenek az emberek, mint valami szupersztár köré. Ha magányos szürke kisegér akarsz maradni, akkor jó úton jársz. Senki nem fog észrevenni és senki nem fog sehova elhívni, ha ilyen vagy. Főleg ha még okosan ki is osztod azokat, akik segítő szándékkal állnak hozzád.

Meg lehet élni az egyetemet egy szükséges rosszként, tragédiaként, ahonnan menekülni kell haza. Ezt csinálod te. Illetve meg lehet élni úgy, hogy azok életed legszebb évei legyenek. Én úgy látom, hogy ez nálad javarészt rajtad múlik, te ágálsz a szórakozás, társalgás ellen ezerrel. Nem tudom mit vársz...

Ha te ezt baromságnak tartod, hát sajnálom, de szállj egy kicsit magadba! :)