Mi értelme van így az életnek?

Ha egy gyerek megszületik, először még csak élvezi azt (már aki...), szeretik a szülei (jobb esetben), több új társaságba is kerül, először bölcsődébe, aztán óvodába, majd iskolába (általános, közép, stb), és azután az élete nem sokat fog érni (van aki azelőtt sem érezte így, mert pl. kiközösítették).

Az élete először csak a tanulásról szól, élete nem nagyon van az embernek, mivel a nap felére ér vissza kb. a suliból, utána házi, meg tanulás, és ebből 5 nap, szünet meg 2 nap (ha nem kell akkor is tanulni). Nem mindenkinek van barátja, ez mellett az élet mellett könnyen kialakulhat depresszió.

Aztán jön a munka. Az életed felében tanulj, a másik felében dolgozz. De miért? Bizonyított tény, hogy a sok munka ártalmas az egészségre, és életünkben sokkal többet dolgozunk, mint bármi mást csinálunk, amihez kedvünk van.

Ez mellett nem mindenkinek adatik meg, hogy azt csinálja amit szeretne, sőt, a többségnek nem. De ez is miért? Miért ne csináljuk azt ami jól esik? Egyszer élünk, az is rövid. Mi értelme elpazarolni olyanra, ami szomorúvá tesz, hamarabb öregít? Az állatvilágban mindenki dolgozik élete végéig, de az embernek nem kellene...

Hamég arról lenne szó, hogy a későbbi fiatalságnak teszünk jót ezzel, akkor oké, de nekik is ezt kell csinálni majd.

Csak én veszem úgy ki, hogy ez egy szép világ, amiben sok szép van, de csak kevesen (nagyon kevesen) férhetnek hozzá? (Orbán pl.)