Mi az élet értelme?

Ez teljesen relatív.

Mindenkinek más.

Talán épp az, hogy megértsük, mi az értelmünk, mi a funkciónk. Nekem úgy tűnik, az emberen kívül minden más tudja a dolgát: a szív vért pumpál, a Titán a Szaturnusz körül kering, a macska egeret fog...

Minden teszi a dolgát: él, elagg, majd megsemmisül. (És talán-talán újra él, újra elagg, majd újra megsemmisül.)

Csak az emberben merül fel ez a kérdés, aki nem találja helyét, akinek az élet maga kevés, mert azt mások nem méltatják, nem ismerik el, mert azt hiszi, az életének csakis az adhat értelmet, ha a többi ember közt megdicsőül; ha "nagyot", "elismerésre méltót" alkot: pl. atombombát, háborút, karórákat...

Keress, vagy teremts egy értékrendet, amely szerint úgy érzed, élned érdemes, és csak élj. Magadért.

Az életnek nincs értelme. A fennmaradásra és a szaporodásra törekszik ugyan, de ez csak azt a célt szolgálja, hogy legyen és kész.

Azt pedig nem nevezném értelmes célnak, hogy szimplán legyünk.

Stephen Hawking szerint az ember csak saját elméjének korlátai között létezik, a valóság csak az agyban kialakult legkézenfekvőbb modellje annak a világnak, amely az érzékszervek által begyűjtött ingerekből hozunk létre.

Ha viszont a valóság csak az emberben alakul ki, nem kell külső, emberen túli dologra gondolni, létezésünk célját kutatni.

Az élet értelme egyszerűen az, amit adunk neki.

Az, hogy mindenki más és más értelmet lát a létezésben, csak Hawkingot igazolja: mindenki a saját valóságát a saját céljaival ruházza fel, olyanra formálja a világát, amilyen ő maga.