Hogy hadjam figyelmemen kívűl azt, hogy mit gondolnak mások rólam?

Maradjunk két szélsőséges példánál.

Valaki azt mondja, hogy egy életképtelen gyökér vagy. Illetve valaki azt, hogy fejlődőképes és hasznos tagja a társadalomnak. Ez két nézőpont. Nem attól válnak igazzá, hogy ki vannak mondva, vagy hogy rád állítják ezeket. Te csak külső szemlélő vagy, egy harmadik nézőpont. A te szemszögedből semmi nem változik. Ugyanaz az ember maradtál a fentiek kimondásával vagy anélkül. És ezen a szinten mindegy lesz, hogy kik, hányan és mit állítanak.

Az emberek fölött mindig pálcát törnek, aminek nagyon sok oka lehet, de ez a "pálca" nem reprezentatív.

Az, hogy milyen vagyok és milyennek gondolom magam, kizárólag rajtam múlik. Más kérdés megemészteni az ő tévedésüket, de attól még az a tévedés nem hordoz rám nézve igazságtartalmat. Felmerülhet a kérdés, mi van, ha én tévedek, és egyiknek vagy a másiknak igaza van? Nos akkor a tévedésem az én igazságom. A lényeg, hogy ettől sem leszek más ember. Ilyen vagyok, és csak az én értékrendemet tudom a világ felé közvetíteni. Fogadd el magad, tudj különbséget tenni az ő igazságuk és a sajátod között. Később mindenféle kritika a te "igazságod szűrőjén" fog keresztül menni, ami rongál az lepattan, ami épít, az megmarad.