Létezhet, hogy valaki ennyire magányos legyen?

Megértem a helyzetedet. Engem még hívtak is szilveszterezni, de egy másik városba, 2-án pedig új lakásba költözöm ott, ahol egyetemre járok, ami onnan 5 óra út. Ehhez most kevés lettem volna, azt hiszem. El is magyaráztam az illetőnek, még jóval előtte, hogy minek maradok itthon. Erre mégis meghívott, elutasítottam, és még bűntudatom is van miatta. Tudom, hogy ez egy kedves gesztus volt tőle, de akkor is... én még az ilyenen is felbosszantom magam, mert nem ért meg, ha egyszer teljesen világos és érthető voltam, akkor inkább hagyna békén. Sajnos és szinte mindenkivel ilyen vagyok. :( Úgyhogy azt hiszem, nem is reménykedem már, hogy valaha is lesz valaki, aki elfogad, vagy igaz barátnak tekinthetem. Igen, senki sem tökéletes. Én viszont azt érzem, hogy sem én nem vagyok jó senki, sem senki nekem. Persze, az a pár ember, akivel tartom a kapcsolatot, mindig azt mondja, hogy nem vagyok normális, és mindent túlgondolok. Sajnálom az egészet, de az a helyzet, hogy amíg az ember nem akar változtatni dolgokon, addig nem is fog sikerülni. Leszögeztem magamnak, hogy mire vágyom igazából és mi is a tényleges érdeklődési köröm, amire szívesen szánok pénzt is, mert valljuk be, egyetemistaként nem olyan egyszerű. Ilyen gondjaim vannak például, hogy más inkább nem eszik húst, csak hogy berúgjon. Nem tudom ezt megérteni. Én inkább színházba járok, más meg koncertekre. Szeretem a múzeumokat, a verseket a művészetet. Egyetlen embert sem találtam még, aki korombeli és érdekelnék ezek a dolgok.

Én is ilyen vagyok, barátaim nincsenek, de be kell vallanom, hogy erről csak én tehetek, és ez ellen is csak én tehetek. Értéktelennek érzem magam, olyannak, aki senkit sem érdekel, mert a pozitív dolgokban is kreálok valami negatívat, bebizonyítván, hogy sz.rt sem érek.

Egyébként itt vagytok ti magányos emberek. Mind szeretnétek társaságot, barátokat gondolom. Valszeg. hasonlóak is vagytok valamennyire. Miért nem találkoztok,és alakítotok ki egy társaságot?

Én is infóra készülök. Nem valami jó előjelek... :|

Amit a 14-es ír nem is rossz ötlet szerintem. Mit gondoltok? Hátha össze tudnánk hozni. 30F

Informatikusok :) Ha megcsináljátok amit írtam tanács, hogy ne face csoportot alakítsatok, hanem találkozzatok élőben! :)

Létezik ilyen igen, Te legalább valamennyire eljársz közösségbe, de sokan vannak olyanok akik még ezt sem tudják megtenni. Van akinek az emberek társaságát a heti egyszeri bevásárlás jelenti a Te@kóban. Én pl. évek óta így élek, ha véletlenül össze is futok az utcán valaki ismerőssel, akkor sem történik semmi más a "helló, hogy vagy" néhány mondatos kötelező társalgáson kívül. Nem hívjuk egymást sehová sem, nem beszélünk meg programokat stb. Ja igen, a programokról jut eszembe: sajnos Neked is, mint programozónak (tehát mint értelmiséginek) valószínűleg azért nehéz megfelelő társaságot találni, mert a hozzád hasonlóak közül már nagyon sokan nincsenek Magyarországon. S mivel jelenleg az állam arra törekszik, hogy tanulatlan, magatehetetlen kétkezi rabszolgamunkások tömegeit állítsa elő az egyébként nagyon is jó képességű és tehetséges fiatalok lebutításával; ezért ne csodálkozz, ha nem találkozol olyanokkal, akikkel komolyan közös témákról tudnátok beszélgetni. Ha a társaság nem jó ahová jársz, akkor nézz utána más lehetőségeknek, pl. akár hallgasd a Klubrádiót, ahol folyamatosan nagyon értelmes beszélgetések zajlanak. Esetleg ott hallhatsz is majd olyan más civil szervezetekről, akikhez esetleg be tudnál kapcsolódni és nyilvánvalóan jobban megbecsülnének mint önkéntest.

19! Csak azért írom, hogy ne facecsop legyen, mert az valszeg. meg is marad annak. Jó persze egyeztetni kellene, helyet, ilyesmit. Most komolyan üljenek tovább a gép előtt, cseten ahelyett, hogy kimenjenek az "életbe"? Persze félnek a csalódástól, de nem az a bátor, aki nem fél.....