Zárkózott, magányos vagyok/lettem, nincsenek barátaim, se barátnőm. Én változtam meg ennyire?

Nyugi, velem is ez van. Ugyanígy a barátok csak addig voltak barátok, amíg a kocsmában együtt söröztünk, meg együtt hangoskodtunk éjjel az utcán. De ha belegondolok kb. ennél mélyebb kapcsolat nem alakult ki köztünk, munkáról, suliról beszélgettünk máskor.

Először én is nagyon szomorú és depressziós voltam, amikor senkinek a világon eszébe sem jutottam, vagy ha igen akkor is csak max azt kérdezte elmegyek-e ide-oda bulizni velük. Ha volt időm mentem/megyek.

Én kitaláltm sok dolgot, amit egyedül is nagyon jól lehet csinálni, új hobbikat találtam magamnak, ezek révén megismertem új embereket (ugyanúgy nem tartjuk a kapcsolaot, de ha valami van számíthatnék rájuk). Rengeteget edzettem, tanultam, foglalkoztam magammal. És bár néha ugyan hiányzik a társaság, a kamubarátok nem kellenek már. Én is olyan vagyok, hogy nehezen barátkozok, ezért inkább nem is erőlködöm. Megvagyok egyedül is, feltalálom magam, de ha valaki elhív valami programra nem zárkózom el.

igen, nyilvan te is valtoztal.

en is hasonlo cipoben jarok, egeszsegugyi problemaim lettek es bezarkoztam magamba.

csak nem fog el a depi miatta.

regen porgot minden korulottem, most meg nulla az egessz...

foglald el magad valamivel, ahogy minden mas, ez is el fog mulni.